szitto.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Ironman 2014

A 2013-ról nem írtam semmit. Az egy nagy összeomlás volt a pokoli melegben. Na de majd 2014 -ben!!

Az év úgy kezdődött, hogy bejött egy ízületi gyulladás a talpamon. Kb olyan érzés mintha egy fél forró dió lenne a talppárna alatt.  Ez kb. el is döntötte, hogy milyen alapozás lesz itt.  Futás szóba se jöhetett,  spinning, - na az se.  Lett aztán 3-4 hónap HOT JOGA , az Amasole Jóga Studióban.  Állóképességi sportokra nyilván nem a jóga az optimális felkészülés, de nagyon hasznos volt.  Kinyúltam, kilazultam , meg az ember gyakorolja fejben is összerakni magát.  Meg az es utolsó, hogy szokja az ember, hogy mi van akkor ha 38-fokban kell mindezt végrehajtani.

 

Lett aztán talp fizikoterápia,  ultrahang, elektromos kezelés. Ez annyit segített, hogy azért futni meg bringázni már tudtam vele.  A futás az még mindig elég kritikus volt, ha futottam, akkor másnap fájt..  De április után már nem volt hova várni, mert vészesen fogyott az idő. Zink Tóni barátommal hétvégente toltuk a 100+ km bringákat. Hétköznep meg a futásokat egyedül.  Tóninak végi nagyon rezgett a léc, mert az úszás nem az erőssége. Aztán sajna az úszás  felkészülés nem jött össze , ezért végül nem tudott elindulni.

Ha már futni nem tudtam, legalább sikerült leadni 5 kilót . Ez elég sokat számít, mikor a Maraton során az ember 43 ezerszer teszi arrébb magát.

A korábbi combsérülést sikerült rehabilitálni.  Szépen lejárogattam az Eurocenterbe személyi edzésre, ez biztosította a  rendszeres izomlázat, csak hogy el ne felejtsem hogy készülök valamire. Amikor az időnként erős farizomlázzal küzdöttem volt hogy arra  gondoltam, hogy Ágó Reni  félreértett és Ironman helyett bikini szépségveresnyre keszülök .Végül  bebizonyosodott hogy ez a két dolog tulajdonképpen rokonszakma.  Sikerült oda eljutni, hogy a Margitsziget kört Pilisborosjenőről kezdtem és fejeztem be , és nyoma se volt a korábbi rendszeres combhajlító - farizom fájdalomnak és törzsből is simán tudtam magam tartani, nem esett szét a mozgásom.

Úszni tudtam volna, viszont mindig találtam valami kifogást. A legszebb az volt, mikor a Csillaghegyi uszodába bementem úszni, majd az öltözőben láttam, hogy a kocsiban maradt az úszószemüvegem.. Aki volt már ebben az uszodában, az tudja, hogy nem egy gigantikus komlexum, vagyis kiszaladni a parkolóba fél perc.  Ki akartam menni a szemüvegért, de öltöző kulcsokat osztogató ember közölte, hogy ha kimegyek , akkor nem enged vissza, mert ez a szabály. Megköszöntem neki és szépen hazamentem. Na innen kezdve az uszodának a közelébe se mentem. 

Szerencsére a Római strandon azért úsztam  néhányszor. Úgy voltam vele, hogy 1:30 on belül kényelmesen leúszom a 3,8  km -t,   nem is szeretek úszni, sokat úgyse javulok, úgyhogy eléggé elhanyagoltam.  Az a szomorú, hogy ezzel a baromsággal szépen megágyaztam az Ironman Maraton problémáknak. De ezt akkor még nem tudtam.

Egészséges önbizalommal mentem le Nagyatádra.  Volt tervem, iramra,  pulzusra , frissítésre. Oda is álltunk szépen az úszásra. Szerencsére elég meleg volta a víz . Kifejezetten kellemes úszás volt. Nagy rugdosódás se volt. Bár szerintem érdemes lenne egy  gentlemen's agreement -et kötni, hogy , hallgatólagosan, hogy a bója kerülésekor , amikor egymás nyakán úsznunk, akkor inkább senki ússzon mellúszás lábtempóval.

Az első rossz gondolataim akkor jöttek, amikor féltávnál a görcs elkezdte megtámadni a vádlimat.  Ebben egyáltalán nem volt igaza, mert nagyon szépen végigcsináltam az utolsó napok tervszerű ásványi só - magnézium, széndhidrát stb feltöltését. Erre ő azt mondta, hogy  idefigyelj haver, ha keveset mentél le úszni, és a kompressziós szárat se vetted fel,  akkor ne csodálkozz és viseld a következményeket...

Alig használtam a lábamat,  nagy gondot  nem okozott, de azért elkezdte beárnyékolni a délutáni hangulatot.

 

Sikerült  az úszás, 1: 23 . A második kört tudatosan kissé lassabbra vettem, meg sikerült kicsit elkalandozni és egyenes vonal helyett cikkcakkban bolyongani. Kisétáltam a depóba és nyugisan átöltöztem.  

A kerékpár nagyon jól indult, jól is esett szinte végig.  Se a lábam, se a hátam nem fáradt el nagyon. Külön köszönet a rendezőknek, hogy a frissítőállomásokon hideg volt az ISO és mindenütt profik voltak a segítők . Nagyon jól bevált, hogy az elvileg hűvös időre készített bringás karmelegítőt időnként teljesen bevizeztem, így nagyon hatékonyan hűtött haladás közben. Hogy biztosítsam magamnak a délutáni lelki támogatást, az összes csokit , energiaszeletet kidobáltam a gyereknek az utolsó körben.

Hat óra pár perc volt a kerékpár. Már nagyon vártam a futást.  Mikor leszálltam a bringáról , nem éreztem magam fáradtnak, bár a depo fele gyalogolva kissé darabos volt a mozgásom. A bal talpam külső éle viszont nagyon fájt . Az a furcsa hogy kerékpározás közben ezt nem vettem észre. Nem kapkodtam az átöltözéssel, kicsit meg is szaladt az idő (15 perc lett).  Ez azért elég sok. Ha Elisabeta otthon fele ennyit készülődik mozi előtt, akkor balhét csinálok !  :)

A futás elég könnyen indult.  Jól is esett. Szépen mentem 5:40 - 5:50 perc/km.  Pulzus egy kicsit magas volt ugyan  145+ , de úgy éreztem, hogy nem tudok lassabban futni.  Az első 15 km-t, a frissítőpontokon történő megállásokkal együtt is sikerült 6:30-7:00 perc között tartani. A jobb talpam viszont elkezdett zsibbadni, bokától lefelé alig éreztem. Egy óra alatt ez szerencsére elmúlt.  Talán még bírtam is volna ezt az iramot, de féltáv környékén a vádlim elkezdte benyújtani a számlát.  

Jöttek a görcsök, csak a vádlimban.. Mire 25-km -hez értem, már annyira kritikus volt a helyzet, hogy képtelen voltam egye lefutni 1 km-t, mert párszáz méter után begörcsölt (ekkor már mindkét) vádlim.  Vagy meg kellett állni nyújtogatni, vagy egyszerűen sétára váltottam, és igyekeztem pipálni a lábfejjel, hogy nyúljon a vádlim. Toltam a magnéziumot , de nem sokat segített. Pontosabban nem tudom mi lett volna nélküle.  Ettől a lábfejpipálgatástól meg szépen elkezdett bedurranni a sípcsont melletti izom, tovább színesítve ezt a mozgalmas délutánt.


Arra a stratégiára váltottam, hogy ha jön a görcs, akkor 20 max 30 lépés séta,  majd után újra elkezdek futni. Nem akartam hogy nagyon megnyúljanak a séták.

Közben folyamatosan figyeltem a köridőket, és számolgattam,. hogy a Personal Best még esélyes-e , ne adj isten meglehet - e a SUB 13 óra.  Oda fajult a dolog, hogy  7 : 30 as perc/km iramért is küdeni kelett. Folyamatosan néztem az órát és az adott kilométer iramot . Ezzel a stratégiával sikerült szinte mindet 7:30 -on belül tartani.  Mosolyogva gondoltam 2 órával ezelőtti önbizalommal megáldott  önmagamra, amikor nem tudtam elképzelni, hogy 5 perc 40 -nél lassabb kilométereket futok.

Az utolsó körre már nyugodtan mentem ki. Tudtam , hogy a legrosszabb körömnél is mehet 3-4 perccel lassabbat, akkor is meglesz a 13 órán belüli idő. (Légyszi, aki komolyan triatlonozik, és ilyenkor már 2-3 órája a célban üldögélt, az itt most ne nevessen).

Végül beértem 12 óra 53 -nál.  csaknem 20 percet javítottam a 3 évvel ezelőtti (eddigi legjobb ) időmön. 

De ez mind semmi ahhoz képest  ami 2015 -ben  jön!  

 









 

Az akkumulátorok szakértője

Hirdetés
A legnagyobb márkafüggetlen akkuimportőr. Elég ha a pénztárnál megemlíted hogy siklóernyős vagy, azonnal kapsz 10%-15% engedményt, a már amúgy is korrekt árakból.

Gradient

Köszönet Ondrej Dupalnak és a Gradient gyárnak, hogy rendszeresen a legújabb ernyőikkel repülhetek.
Hirdetés

MOTOROLAJ

Hirdetés
A legújabb technológiának köszönhetően , a lekopott fématomok, visszaépülnek a felületre.