szitto.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

2001. Minas Gerais Open - Brazília

Kissé rányomta a bélyegét az útra, hogy elutazás előtti napokban becsípődött egy ideg a gerincemben. Gondolkodtam, hogy egyáltalán elinduljak e. Aztán egy kis injekció, tűpárna, csontkovács, és elektromos kezelés után már jobban voltam.  Járni alig tudtam , az ernyőt pedig egyáltalán nem bírtam felemelni, sőt összehajtani se.

 

.Fájdalmat okozott továbbá az ülés, az állás, a cipőbekötés, meg minden ilyesmi. Köszönet mindenkinek aki vitte a cuccomat, meg összehajtotta helyettem a leszállóban. Szerencsém volt, mert a fekvőbeülőben pont kényelmesen feküdtem, csak tekerés közben nem tudtam oldalra dőlni.

A verseny előtti napokban az új ernyőkkel ismerkedtünk. Meglepve tapasztaltam, hogy egyáltalán nem tűnt lassabnak , vagy bármilyen szempontból rosszabbnak a korábbi versenyernyőmnél. Igyekeztem  minél többet együtt siklani a többiekkel, hogy lássam mi várható a versenyen. Úgy vettem észre, hogy nem az ernyőn fog múlni...
Tudtuk, hogy ahhoz hogy jó eredményt érjünk el, nem lesz elég minden nap teljesíteni a feladatot, ezért elhatároztuk, hogy mindig korán startolunk és inkább a start pylon fölött várunk 40 percet, minthogy valami amatőr hiba miatt lekéssük az airstartot.
Újdonság volt, hogy fotózni egyáltalán nem kellett. Bár elméletileg volt start pylon meg pylon nyitás, valójában a GPS órát kellett figyelni és a briefingen kihirdetett időponban  (vagy utána) kellett a startjel fölött elhaladni. Pontosabban elég volt annak 500 m sugarú körében lenni. A fordulópontokat se kellett megkerülni, csak   200 méterre megközelíteni. Szó sem volt  tehát  semmiféle fotószektorról meg startszektorról... Csak a GPS Tracklog számított . Sőt a célvonal átrepülésének idejét is a GPS alapján értékelték. Ennek az az óriási előnye volt , hogy ha valaki elszámolta a végsiklást és 1500 méterrel a cél felett beért, akkor nem kellett extrém magasságvesztő manővereket produkálnia, majd 200 méter alatt átrepülni a célt, hogy a célbíró is felírja.

A konkrét  versenynapokra most részletesen nem térnék ki, mivel 2 héten keresztül minden nap érvényes volt így eléggé összefolyik az egész. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy mennyire más taktikát igényelt az elbolyban repülni. Itt tényleg minden termik minden köre számít. Sietni, vagy előzni  csak úgy lehet, hogy ha erősebb termikeket tekersz mint a többiek. A gyorsítóról nem beszélek, mert azt úgyis mindenki állandóan tapossa. Egyfolytában figyelni kell a többieket meg a madarakat, és az erős liftekbe az elsők között kell beérni, hogy mire a többiek észreveszik, már legyen 100-200 m előnyöd. Ezt aztán arra lehet használni, hogy ha a termik gyengül azonnal kiszállsz és erősebb magot keresel , vagy elindulsz. A felhők alatt általában érdemes volt az alap elérése előtt 200-300 méterrel abbahagyni a tekerést (főleg erős termik esetén), mert mire kisiklottunk a felhő alól, úgyis felhőalapra emelkedtünk. Aki nem ezt tette, az lelassult és biztosan lemaradt az élbolytól.
Az egyik legjobb brazil pilóta elkövette azt a hibát, hogy vezető pozicióban felhőalapig tekert a 6 m/s liftben. Mikor észbekapott és elindult már késő volt, mert teljesen beleemelkedett a felhőbe. Persze azonnal megóvták és  aznapra nulla pontot kapott. (Inkább sose legyek felhőalapon minthogy egyszer befelhőzzek és megóvjanak.)
A feladatok általában 50-100 km hosszúak voltak.  Ha volt egy kis szél, akkor rendezők ezt mindig felhasználták arra, hogy szembeszeles szakaszokkal keserítsék a Serial Class ernyősök életét. Csak max gyorsítónál tudtam némi sebesség -és sikláskülönbséget felfedezni a versenyernyők  és az én ernyőm között. (Bárcsak  nálam is lett volna 10 liter víz...) De nem ezen múlott.

Kétszer is kirtak egy 97 km-es  céltávot. Az első alkalommal minden magyar pilóta beért.
Elég jó idő volt, egy-két szlovén pilóta aznap 160 km-t repült.

Mikor a 97km-t másodszor is kiírták , minden úgy kezdődött mint a mesében. Petivel pont felhőalapon voltunk mikor a virtuális startpylont kinyitották. Elindultunk kb. 100 méterrel az többiek előtt. Elég buborékos volt az idő, meg szerencsénk is volt, mert többször is előfordult hogy mi 5m/s-t tekertünk de aki alánk siklott már csak egy gyenge 2-es liftet talált.  Ennek következtében 60 km múlva már csak ketten repültünk együtt, sőt nem is láttuk a többieket. Ekkor én már azon gondolkoztam , hogy mekkora poén lesz összehajtani és eljönni a célból mire beér a boly. Hadd higyjék néhány percig , amit hinni szeretnének.
Aztán az események drámai fordulatot vettek. Mintha egy másik világba  kerültünk volna ... A stabil 5-6 m/s lifteket leáramlások váltották fel, aztán azon kaptam magam, hogy a dombok felett 30 méterrel egerészek egy 0.4m/s lifben.. Egy darabig még álmodoztam arról, hogy mindjár meglátok egy keselyűt amint valami erős liftet teker, aztán kitekerek azzal és egy két siklásból beérünk a célba. Elvégre nagyon kapkodni nem kell, van legalább 20 perc előnyünk...
Aztán mindenki utolért.. Majdnem elsírtam magam mikor újra körülvettek a már ismerős ernyők.. Annak legalább öröltem, hogy a többieknek is meg kellett küzdeni minden km-ért, mert erős liftek már nem voltak.
Tekertünk mindent. Szép lassan elkezdett fogyni a tömeg. Sokan továbbsiklottak, még többen leszálltak az út mellé. Szerencsére még találtam egy két 0.2m/s  - 0.5 m/s liftet és azzokkal tekerésztem. Az már világosan látszott, hogy már nincs miért sietni, mert  nem lesz nagy tömeg a célban. Végül csak hárman értek be. Nekem még 5 km kellett volna...

Egy másik versenynapon pedig kitalálták, hogy arra írnak ki feladatot, amerre még senki se repült, mert nincsenek települések meg utak. Meg különben is onnan fúj a szél, ki kell használni az alkalmat, hogy szembeszélben repülhessünk. Ezen a napon szerencsére elég  jó idő volt, (volt egy vaj 8-as lift 9-10m/s húzásokkal). Az erősödő szembeszél miatt senki se ért be. Az élboly a cél előtt szállt le 10 km-rel, szétszóródva a dombok között. Én is így tettem. Gondoltam, örülhetek ha hajnal előtt visszaérek. Tudtam , hogy a legközelebbi falu 10 km. Eszembe se jutott, hogy a nyakig érő növényzetben elkezdjek a cél fele sétálni. Inkább elindultam a folyó fele. Majd csak átjutok és akkor az útról hazastoppolok.Volt velem egy német pilóta, akinek fogalma se volt mit csináljon és portugálul se beszélt egy szót se. Kb. másfél óra gyaloglás után elértük a folyót Közben megmásztunk néhány Mária - Újlaki nagyságú dombot és átmásztunk 5-6 szögesdrót kerítésen. A folyó kb 200 méter széles volt, és nem bokáig ért. Szerencsére jött egy szervízszerelvény a vasúti sínen. Megállt, de nem vett fel, azt mondta, hogy látott egy kocsit, az majd elvisz minket. Tényleg jött valaki autóval, és elvitt minket a következő faluba. (50 lakos). A folyóparton volt egy ladik (Kb. olyan mint Matulának  a Tüskevárban) amire ráeszkábáltak egy motort. Gyorsan megegyeztünk a főnökkel, hogy 1 reálért (145 forint) átvisz a folyón. Jött velünk egy kutya is. Kb 20 perc alatt értünk át , mert zátonyokat meg fatörzseket kellett kerülgetni. Innen már stoppal hipp-hopp visszaéertünk. Ezt a Camel Trophy-t a másnapi újságok is megírták..

A második versenyre már csak Peti, Lipóth István és én neveztünk be. Itt már nem volt komoly pénzdíj, pedig sokkal több induló volt. A többi magyar pilóta ezeket a napokat önfeledt , tét nélküli repkedésre használta fel. Tasi Pepó repült egy 118 km -es céltávot, majd leszállás közben úgy repült el egy villanyvezeték alatt, hogy csak akkor vette észre mikor már az már ernyő fölött volt. Aztán összeszedett valami trópusi nyavaját és 1 nap kórház után még 2 napig 38 fokos lázzal feküdt a hotelben.
Szegedi Miki úttestre szállását közelről, lassítva csodálta  egy kamionos, de sajnos nem vette észre, hogy az ernyő felakadt a kamionra. Nyomott egy parkettagázt, ezzel szétszakítva Miki ernyőjét.
Mindkét verseny után volt egy elegáns eredményhirdetés. Open Class -ban az első 10 , Serial Class -ban az első 4 helyezettet díjazták. A Serial Class győztese mindkét verseny során az Open Class 2. helyét is megszerezte. Ezzel is bizonyítva, hogy nem kizárólag az ernyő teljesítménye számít.
Óriási élmény jelentett végig az élbollyal repülni és az első helyekért küzdeni. Remélem, hogy lesz benne még részem egyszer - kétszer.

 

 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés


Az akkumulátorok szakértője

Hirdetés
A legnagyobb márkafüggetlen akkuimportőr. Elég ha a pénztárnál megemlíted hogy siklóernyős vagy, azonnal kapsz 10%-15% engedményt, a már amúgy is korrekt árakból.

Gradient

Köszönet Ondrej Dupalnak és a Gradient gyárnak, hogy rendszeresen a legújabb ernyőikkel repülhetek.
Hirdetés

MOTOROLAJ

Hirdetés
A legújabb technológiának köszönhetően , a lekopott fématomok, visszaépülnek a felületre.