szitto.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

2001 Xceara . Saját beszámoló

            Nem is tudom, hogy merült fel bennünk, hogy erre a versenyre elutazzunk. Nagyon messze van, drága a nevezés, teljesen  ismeretlen az egész...Azt tudtuk, hogy Quixadából mindig hatalmasakat repülnek...Már többször voltunk Braziliában, de mindig ugyanott (Rio de Janeiro - Governador Valadares ). Ismertük a buszjáratokat, hoteleket, csehókat, utcagyerekeket,  szinte mindent... Most viszont egy teljesen új helyre indultunk. Fortaleza kb 2500 km-re van északra Riótól. Ceará állam fővárosa. (2 millió lakos, csomó magas hotel, tengerpart , hullámok, bűnözés.)

 


            

 

 

Miután eleget strandoltunk átmentünk Quixadába, ez a város 180 km-re van Fortalezától, busszal kb 3 óra. Ahogy eltávolodunk a tengerparttól -ernyős szemmel nézve - egyre jobb az időjárás. Talajon 25 km-es szél, az égen sok apró cumulus. Ez már ránézésre is 200km-es idő..

Reméltük, hogy még a verseny előtt sikerül jókat repülni. Már kb 20 pilóta volt ott hasonló szándékkal. A franciák még valami visszaszállítást is szerveztek maguknak. Kimentünk a starthelyre és dobtunk egy hátast. Nagyon fújt a szél. Azt hittük, hogy itt ma senki nem fog elstartolni. Aztán valaki kiterítette az ernyőt, 4 segítő fogta és egy almulásban elstartolt. A start után kiemelkedett és láttuk hogy simán lehet lejtőzni.
Beírtuk hát a GPS-be a kurzuson levő összes várost (első város 80km második 120km  harmadik 170km ..stb) és elindultunk. Tudtam , hogy kb fél éve nem repültem egy percet se. Még az is megfordult a fejemben, hogy lehet hogy elfelejtettem az egészet. Az ernyő átzsinórozását aznap reggel fejeztük be,  de a kupolát még nem húztam fel.  A beülőm új, szinte még ki se próbáltam. A műszereknek nem volt semmilyen rögzítése, ezért azokat beszórtam az overall belsejábe, hogy startnál ne zavarjanak. A levegőben majd kiteszem őket az ölembe. Persze egyik műszer kijelzőjét se láttam, csak ha megfogtam és magam felé fordítottam. A lényeg hogy a vario csipogott, és simán kitekertünk és elindultunk. Az dőjárás teljesen hibátlan volt. stabil , 5 -6 m/s termikek, hátszél, ami kell. Kb egy őra repülés után felismertem, hogy túl kicsi a beülőm és be sincs rendesen állítva. Vagy tertani kellet a lábamat , vagy annyira hátradőlni, hogy csak az eget láttam. Közben persze a féket elengedni, keresgélni a variót meg a GPS-t.

Miután elértem az első várost (Magdalena 80 km) úgy döntöttem, hogy leszállok, legalább időben visszaérek Quixadába. Annyira emelt minden, hogy alig bírtam süllyedni. A talajon elég erős szél volt, szinte tolatva szálltam le. Odaszaladt vagy 40 gyerek akik segítettek összehajtani az ernyőt.

Peti továbbrepült, egészen 170 km-ig. Aztán hajnal 2-re ért vissza, ráadásul  elég sokat kellet fizetnie a visszaszállításért.

Másnap lezajlott a regisztráció. Mindenki kapott egy függőágyat, meg szárított kaját, arra az esetre, ha nem találnák meg és kint kellene aludni a bozótban.
Megtudtuk, hogy a pontokat egyszerű képlet szerint számolják..: 1km = 1pont...A végeredménybe a legjobb 3 nap számít be. Kérték, hogy aki a táv során kiteker és siklani kezd, mindig adja meg a pozicióját rádión, annak érdekében, hogy tudják hol tart és körülbelül hol kell majd keresni. A pénzdíjak összegét pontosan nem mondták el, de tudtuk hogy a napi serial class győztes és open class 1.-2. helyezett kap valami lóvét.

45 km.....Az első nap amolyan bemelegítő jellegű  45km -es céltáv volt. Az air start annyi volt, hogy egy adott időpontig nem lehetett jobban eltávolodni a starthelytől mint 5 km. Emiatt aztán szinte mindenki más helyről kezdte a versenyt.
A 45 km -ről nem tudok sokat írni. Igyekeztem csak az erős lifteket tekerni és lehetőleg nyomni a gyorsítót. Ez elég volt a serial class aznapi megnyeréséhez és open class 2. Helyhez. Csak magamat hibáztathatom, hogy nem nyertem az open classt, mert ha a 400 m helyett 100 méteren érek be (azaz 300 méterrel kevesebbet tekerek az utolsó termikben) akkor simán nyertem volna.

Eztán jött az úszómedencés -  svédasztalos megnyitó. Ugrottunk egy- két bombát a medencébe, ettünk ittunk, aztán vissza a szállásra.
A szállás egy kolostorban volt kb 800m magasan , a starthelytől 100 méterre. Ebből bárki azt gondolná, hogy jól lehetett aludni. De sajnos a folyamatos üvöltözés és a különböző időpontban visszaérkező pilóták miatt állandó zaj volt. Reggel 7-kor pedig a betonkeverő szólalt meg az ablakunk alatt. Arra is volt példa, hogy miközben csendben reggeliztünk, a helyi pap vésővel kezdte kibontani az ablakkeretet tőlünk 2 méterre.

140 km.....A következő nap már komolyabb volt. Igaz reggel esett egy pár csepp eső.
Nem volt cél, csak egymás utáni városok  koordinátái. Mindenki mehet ameddig bír... 11 óra körül startoltunk, az idő nem nézett ki valami jónak.
Kitekertünk aztán elindultunk. Az elején még úgy ahogy egy bolyban voltak az emberek, de utána mindenki szétszóródott.  Kb 50 km után az első helyen találtam magam. Kissé csodálkoztam, mert ez nem túl gyakori jelenség. Mentem előre a GPS-t figyelve.
Monsenor Tabosa (120 km) után  magasabb hegyek majd fennsík  következett.  Kikerülni nem akartam, gondoltam, majd átrepülök fölötte. Ebből az lett, hogy a fennsik + 200 méteren , gyakorlatilag nullázva átevickéltem fölötte, miközben végig attól féltem hogy mikor kerülök a rotorba. (volt kb 30 km/h szél talajon..)  Elég sok volt a cirrus ,  így aztán még egyet siklottam és leszálltam. (140 km) . Gondoltam, hogy biztos jön még egy-két pilóta aki átrepül felettem, de nagyon sokat nem vernek rám, mert már alig süt a nap.
Kb 20 perc múlva jött Frankie Brown  majd Simonics Peti...  Mindketten repültek még 5 -10 km-t ... Végül is nem volt túl nagy jelentősége, mert nagyon reméltem, hogy a 140 km úgyse fér majd be a három legjobb napomba.. Peti nyerte a serial classt és második lett open class-ban .
Jött egy terepjáró, összeszedte környéken lévő embereket, aztán visszamentünk Quixadába. Kb éjfél körül értünk a szállásra. Észrevettük, hogy a  mosdóból éjszaka békák másznak elő. Peti betömte a mosdót vécépapírral, majd meggyújtotta. Várt egy kicsit , aztán kijött vagy 7 db fehér béka a mosdó túlfolyójából. Ezek aztán repültek a bozótba. Ennek ellenére minden nap találtunk újabb fehér békákat a fürdőszobában.

223 km.....A harmadik nap valahogy gyengébb volt a szél.  Elég felhős volt az ég. Már fél 11- kor  a levegőben voltunk, kitekertünk aztán elindultunk. Nem siettünk, mert tudtuk hogy korán van még ezért könnyen le lehet rohadni. Alibiztünk, tekertünk mindent, de azért haladtunk is, mert volt kb 15 km hátszél. 50 km után megint egyedül találtam magam az első helyen. Igyekeztem, ahogy tudtam.  Szerencsére az idő egyre jobb lett. Egyre szebbek lettek a kumók és egyre kevesebb a zavaró felhőzet. Csak azt sajnáltam, hogy gyenge a szél. Trimmen 55-60km/h val mentem
Mikor a hegyekhez értem már nem vállatam be egyenesen, hanem szépen megkerültem jobbról. Nagyon simán ment,  aztán megint felestem felhőalapra és haladtam tovább. 180km után már egyfolytában a GPS-t néztem,  mikor lesz már 200 km...

Elértem Aranda város (205 km) itt volt egy éles törés , majd egy fennsík kezdődött 300 méterrel magasabban . Mivel a szél nekifújt ennek a peremnek, gondoltam biztos emel is.Ha nem , az se baj, mert ha kell, leszállok a szerpentinre. Azon gondolkoztam,  lehet hogy sose repülök  többet 200km felett, ezért most minden centiméter nagyon fontos.Nívó alatt rásiklottam, fellejtőztem, sőt még ki is tekertem egy kicsit. Gondoltam már mindjárt vége a napnak.

Elértem Porangát (215 km) innen ameddig a szem ellát csak bozót és csak egy poros foldútra lehet szállni. Az idő se nézett ki valami jónak, mert elég sok volt a cirrus meg az Ac. Nagy volt a kisértés, hogy leszálljak Porangában és onnan telefonáljak a rendezőknek, de aztán győzött a nagyravágyás és továbbindultam. Még 8 km-t siklottam, aztán beszálltam az út mellé egy frissen felégetett területre.Örültem, mert a GPS-en láttam hogy ez 223 km !! Gyalog indultam vissza, mert rádión senkit nem tudtam elérni. Szerencsére éppen egy útépítés folyt, és teherautóval elvittek Porangába. Kicsivel fél 5 után szálltam le.Később tudtam meg, hogy az idő ekkor még javában tartott , mert Frankie Brown és Felipe Karam kevéssel 6 óra előtt szállt le 290 km környékén. Azon morfondíroztam, hogy én 15 perccel előttük voltam, úgyhogy ebben a napban enne volt a 300 km is.. De ezen most nem tudtam szomorkodni...

Hajnal   kettőre értünk haza... Alvás, másnap reggeli , aztán toltuk tovább.

228 km.....A harmadik nap kisértetiesen hasonlított az előzőre. 50 km után teljesen egyedül voltam, nem is láttam az utánam jövőket.  A magassági szél már erősebb volt de sajnos eléggé oldalról fújta meg a kurzust, ezért aztán végig rá kellett tartani.  Mikor elértem Porangát (215 km), már azon bosszankodtam, hogy ha ugyanoda szállok le mint előző nap, akkor senki nem hiszi el hogy nam a tegnapi track logot mutogatom.(Persze a GPS rögzízi a dátumot is)
Megint a rettenetes bozót és egy keskeny földút...  A szél sajnos már nagyon oldalas volt, hiába tekertem ki, nem tudtam egy hosszút siklani hátszélben, mert féltem hogy nem érek vissza a földútra. 300 méter alatt pedig már tekerni se mertem, csak arra figyeltem, hogy az utat mindig el tudjam érni. Elrepültem a tegnapi félégetett leszálló felett, és egerésztem még 5 kilométert az erős oldalszélben. Leszálltam 228 km-nél. Gyorsan összehajtottam és mivel nem tudtam rádiózni ezért gyalog elindultam Poranga felé.
Kb 20 perc mulva jött még 3 ernyő.  Az egyikük 100 méterrel repült messzeb mint én, de ez nem zavart, mert tudtam hogy az 1 km-en belül leszálló pilóták azonos pontott  (és pénzdíjat  :)  ) kapnak.
Ezen a napon is nyertem a serial class-t és az open classt is (igaz, azt a francia pilótával együtt)

Porangában vártam a visszaszállító autót, amikor egyszer csak befutott egy mikrobusz, ami környéken leszálló pilótákat hozta. találkoztam. Tasi Pepó is a buszon volt. Ő 199 km-t repült. . Ernyős körökben elég szokatlan, hogy ha valaki megkérdezi őt, akkor ma is 199-km -t mond... Sok pilótát ismerek, akiknek a 199km-e azóta már 205-re nyúlt volna. Hazaértünk hajnal 4-re , kissé már fáradtabban.


219 km...A negyedik nap már még oldalasabb volt a szél. Nem tudtam meglépni a mezőnytől,  így aztán 200 km-t együtt repültem a versenyben vezető Frankie Brown-nal.  Leesett az állam (az övé is), hogy a széria ernyőm csak minimálisan repül rosszabbul mint az ő - versenyre tuningolt- Boomerang 2-je.

A végén valahogy eltávolodtunk egymástól, lett kb 10 perc előnyöm, amit nem tudtam kilométerekre váltani, mert a bozót felett az erős oldalszélban nem mertem tekerni. Megint leszálltam az útra. Frankie jött 10 perc múlva, bevállalta a bozótot, kitekert és repült még 30 km-t. Nem bántam, mert a serial class 1 helye és az open class 2 helye is hozzám vándorolt.
Jött az esti tortúra ... hazaértünk hajnal 2 re.


Most, hogy volt már 3 jó nap, egyre érdekesebb lett nézni az eredményeket. Láttam , hogy a serial class első helyemet már akkor se vesztehetem el, ha nem startolok, de az open class 3. hely is elég biztosnak tűnt.

8 km... A következő nap már annyira oldalas volt a szél, hogy egy másik irányt tűztek ki. Ez a nap számomra elég gyorsan véget ért, mert a szél elfújt a starthely előtt, és leszálltam 8km -re a hegy mellé. Visszavittek a starthelyre kb. fél kettőre, de már nem startoltam el.
Inkább a rendezőség mögé álltam és figyeltem a levegőben levő pilóták bejelentkezését. Valahogy nem annak drukkoltam, hogy minél nagyobbakat repüljenek.
Lett egy-két kétszáz fölötti, de az élboly sorrendje nem változott.

0 km...Az utolsó nap egy 80km -e céltávot írtak ki. Annak érdekében hogy az eredmény szempontjából is legyen értelme a napnak, úgy szorozták a kilométereket, hogy a győztes 205 km-t kapjon. Mivel nekem a legrosszab eredményem is 219 km-volt, tudtam, hogy még ha esetleg nyerem a napot, akkor sem fog beszámítani a legjobb három napomba.
Fáradt is voltam, úgyhogy nem is startoltam el. Annyi szerencsém volt az elmúlt napokban, hogy attól féltem, hogy ma már biztos beégek valahol és csak éjszaka szednek össze.
Lezajlott ez a nap is. Peti nyerte a serial classt.

Nem akarom magunkat fényezni, de nem tudtuk nem észrevenni, hogy mind a 6 napon mi nyertük a serial classt. (Peti kétszer én négyszer). Plusz begyűjtöttünk még két  open 2. helyet, és egy open megosztott 1-2 helyet is. Ez azért nem rossz, főleg ha figyelembe vesszük  hogy a Kilencfán és Kesztölcön tanultunk startolni,  Újlakin lejtőzni, és  Nyikomon távrepülni.

A versenytől még annyit, hogy tudomásom szerint nincs még egy hasonló verseny. Itt tényleg akkorát lehet repülni, ami belefér. Reggel 10-kor már nyugodtan el lehet startolni és egészen este hatig él az idő. Tasi Pepó a 199km-t 7 óra 15 perc alatt repülte meg. A napi 6 óra repülés teljesen átlagos.
Azok a versenyzők akik a tavalyi versenyen is indultak, elmondták, hogy annak a  versenynek a legrosszabb napja is jobb volt ennek a versenynek a legjobb napjánál. Azaz tulajdonképpen nem is olyan nagyon jó időt fogtunk ki, mégis születtek 200 fölötti távok (Frankie Brown 290 km!!! ) . Egy kicsit jobb időben  (pl hátszélben), siklóernyővel  teljesen reális  a 300 km-es repülés. Talán majd jövőre...
Volt olyan sárkányos aki az egyik nap 390 km-t repült.

Serial class 1.hely  -  Open class 3.hely

A díjkiosztó és rendben lazajlott. Átadták a papírokat a pénzdíjakról és a díjakat is. Persze ehhez összecsődítették az egész várost és rendeztek 1-2 koncertet.

A verseny után elutaztunk a tengerpartra. (Canoa Quebrada). Itt egész nap egyenletesen fúj a szél, csak egy kicsit oldalas. . Délután aztán befordul és el lehet kezdeni lejtőzni az óceán partján. Persze félmeztelenül, mezítláb , rövidnagrában, sisak és varió nélkül.


A szél teljesen egyenletes és turbulencia-mentes. ...
Jöttünk mentünk, berepültünk a víz főlé aztán vissza a homokdűnékre.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ilyesfajta repülést hamar megunja az ember, ez persze nem jelenti azt, hogy ne repülne holnap is egy háromnegyed órát.

Peti még a beülőben is felállt és úgy repült...

 

Kijelenthetem, hogy ez egy teljesen másféle siklóernyőzés. Számomra teljesen ismeretlen volt eddig. Hozzaszoktam, hogy mikor repülök , akkor mindenütt műszerek lógnak ( GPS, Vario, + 2 fényképező), a sisak csúszkál a fejemen, az overall gyűrődik, stb.. Startnál alig tudok lépni, mert ennyira lehúz a beülő.. Ehhez képest most egy szál rövidnagrágban repültünk, még cipő se volt rajtunk..

Elég nehéz volt összehajtani, mert erősen fújt a szél.. Hogy ne fújja el az ernyőt az szél a stablapra kókuszdiót tettünk.

 

Aztán visszamantünk Quixadába és megpróbáltunk újra távokat repülni. Mivel nem volt szervezett visszaszállítás, ezért leszállás után 2 -3 napig jöttünk vissza. Ez hamar elvette a kedvünket. Helyben repültünk és utazgattunk egy kicsit, aztán hazajöttünk.
            

 

 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés


Az akkumulátorok szakértője

Hirdetés
A legnagyobb márkafüggetlen akkuimportőr. Elég ha a pénztárnál megemlíted hogy siklóernyős vagy, azonnal kapsz 10%-15% engedményt, a már amúgy is korrekt árakból.

Gradient

Köszönet Ondrej Dupalnak és a Gradient gyárnak, hogy rendszeresen a legújabb ernyőikkel repülhetek.
Hirdetés

MOTOROLAJ

Hirdetés
A legújabb technológiának köszönhetően , a lekopott fématomok, visszaépülnek a felületre.