szitto.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Világcsúcs - Extrem cikk I

Már harap a szél

   Eddig 185 kilométer sikeredett siklóernyõseinknek, de lesz ez még jobb is
Jó hírek érkeztek a világcsúcskísérlõktõl, úgymint: egy hét után végre harap a szél, ami nagy esemény, egyikük rossz idõben majdnem megrepülte a csúcstávot, a kísérõ pilóta pedig már jól van… Ígértük, nyomon követjük õket, íme.

 

A múlt szombaton repült Brazíliába négy bátor magyar, hogy megtegye, amit már hónapok óta tervezett: megdöntsön két érvényes siklóernyõs céltáv világcsúcsot. Simonics Péter, Forgó Szilárd, Tasi Péter és Török Zoltán egy hete gyürkõzik a brazil elemekkel, egyelõre változó sikerrel. Az elmúlt napokban csak kevés (gyenge, rossz, csenevész, bármelyik megfelelõ) szél volt, ami azért kínos, mert e nélkül siklóernyõzni nem igazán lehet. Mégsem nevezhetõ eredménytelennek az elsõ hét, ugyanis Simonics Péter, aki amúgy a megközelítõleg ezerkétszáz sportolót tömörítõ siklóernyõs sportág szövetségi kapitánya is egyben, szerdán 198 kilométert repült, ami ugyan bõ ötvenessel elmarad a jelenlegi csúcstól, ámde egyéni rekord, így igen ígéretes próbálkozás – annál is inkább, mert szinte szélcsendben repült.

Az elsõ hét izgalmaihoz tartozik még egy kisebb baleset is. Tasi Péter, aki ezúttal kísérõ pilóta minõségében vett részt az egyik akción, megsérült, kificamította a csuklóját. Ez azonban nem vetette vissza a társaságot, többek között azért sem, mert hamar meggyógyult - a csuklója ismét közelít a tökéleteshez.

Egy ilyen repülés nem gyerekjáték. Az átlagember elképzeléseiben a siklóernyõzés úgy él, hogy a delikvens egy domb (hegy, szikla, mindegy, csak magas legyen) tetejérõl nekifut, a szél elegánsan belekap a furcsa formájú ernyõjébe, majd hosszas, lentrõl végtelen kellemesnek tûnõ lebegés után kecsesen landol egy sík területen. Az alap egyébként ez, csak fel kell öltöztetni az elképzelést. Mondjuk olyan ruhával, amelyik megfelelõ védelmet nyújt az idõjárás viszontagságai ellen több száz, vagy pár ezer méter magasban is. Persze, ha valaki ilyen dög hosszú útra indul, akkor speciális zsebekkel is rendelkeznie kell, hogy abban elférjen az útipoggyász, enni és inni való – csomagtartó híján. Aztán ott van a szemüveg, aminek védenie kell a szemet a fénytõl és a széltõl, a kesztyû, ami nem csúszhat, hiszen a pilóta kézzel irányítja a repülést, és milyen lenne, ha a keze csúszkálna az ernyõ madzagjain… És még sok minden.

Például a vario. Ez egy kis szerkezet, nagyon okos, semmit sem felejt, és hisznek neki. Rögzít minden adatot, ami a repüléssel kapcsolatos: magasság, sebesség, idõtartam, nyomás, ráadásul ezt memorizálja, és mivel ilyen esetekben, mint a mostani csúcskísérlet, csak hitelesített mûszerrel repülhetnek az önjelölt csúcsdöntõk, az számít egzakt eredménynek, ami ebben benn van. Ezt késõbb a Nemzetközi Repülõs Szövetség megkapja, értékeli az adatokat, és azt mondja: Drága magyar pilóták, az önök kísérlete sikerült, hiteles…

A beülõ jóval egyszerûbb szerkezet, mégis legalább olyan fontos, mint a vario. Ugyanis a több órás repülés alatt a pilóták ülnek, erre való ez a kis alkalmatosság.

Persze, mégiscsak az ernyõ mindennek a közepe. Ebbõl kettõt szerelnek magukra a pilóták, egyik a rendes, amivel repülnek jó esetben, a másik a mentõ, amivel mentik magukat rossz esetben. Ám mert ilyen sportágakban nem szabad a rosszra gondolni, maradunk a siklóernyõnél. Ennek ma már három változata van, a kategóriák (megint csak jó esetben) tudásszint-megkülönböztetésül is szolgálnak. Mint ahogyan az ár is.

Ugyanakkor ez a kettõsség a siklóernyõzés legveszedelmesebb rejtélye. A magára sokat adó, nem kispolgári életet élõ légi Lorenzo ugyanis egyszer csak, némi siklóernyõs tapasztalattal maga alatt úgy gondolja, hogy már jól megy, miért ne venne egy jobb ernyõt. Ugyan drágább, de nem számít. Csakhogy ez nem olyan, mint a kocsi, amely minél drágább, annál jobb, biztonságosabb, egyszersmint könnyebb vezetni. Itt ami jobb, ami drágább, az veszélyesebb, ahhoz sokkal jobban kell érteni, jobban kell tudni repülni. A siklóernyõzésben a drágább ernyõ, a magasabb kategóriájú ugyan jobban repül, ám érzékenyebb, ezért aki nem ura tökéletesen a szélnek, az ernyõt emelõ lifteknek, a köteleknek, s legfõképpen önmagának, az veszít – nagyon sokat…

Simonicsék közepes ernyõkkel startolnak, itthon hagyták az extrákat, de nem a takarékosság miatt. Bár az egyhónapos túra költségei jóval túllépik a milliós összeget, ezt szponzoraik (a Nova, az Oakley, a Wings, a Tengerszem Sport és a Forex Kft.) segítségével elõteremtették, így nyugodtan repülhetnek. Amúgy üzenik, jól vannak, a test ép, a lélek emelkedett, és most már az ernyõ is, mert „harap a szél”, ami jó, ami repít, ami messze visz, talán hamarosan túl a csúcson.


2002. november 15. 19:11

 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés


Az akkumulátorok szakértője

Hirdetés
A legnagyobb márkafüggetlen akkuimportőr. Elég ha a pénztárnál megemlíted hogy siklóernyős vagy, azonnal kapsz 10%-15% engedményt, a már amúgy is korrekt árakból.

Gradient

Köszönet Ondrej Dupalnak és a Gradient gyárnak, hogy rendszeresen a legújabb ernyőikkel repülhetek.
Hirdetés

MOTOROLAJ

Hirdetés
A legújabb technológiának köszönhetően , a lekopott fématomok, visszaépülnek a felületre.