szitto.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

2003 1st Asian Open

 Pepóval ketten vágtunk neki ennek a túrának. Miután Szöulból megérkeztünk Hadongba és ott zuhogott az eső, kissé elkeseredtünk. De azért bíztunk benne, hogy mire a verseny kezdődik bejavul az idő. A versenyen főleg Ázsiai pilóták voltak, koreaiak, kínaiak, japánok, indonézek, indiaiak, illetve ausztrálok, németek, oroszok, ukránok, kazahok. Úgy gondoltuk, hogy egy csomó pilóta van, aki a végén majd mögöttünk végez. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy a mi Radonjainkon kívül mindenki versenyernyővel (főleg Boomerang) indult.

 


A verseny elég rosszul indult, mert az első nap a rendezők rosszul választották meg a starthelyet, így aztán mire beindult az idő, bejött a see-breeze és hátszél lett a starthelyen. Ezt a napot lefújták. Egy páran azért megpróbáltak hátrafele elstartolni a parkolóból, több kevesebb sikerrel. Nyikolaj (WPRS 1st ) pl egy rossz startot követően begallyazott. Többiek is estek keltek, úgyhogy Pepóval úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatunk semmit, főleg hogy a versenyt arra a napra már lefújták. A következő napokat is bebuktuk, mert esett az eső. Úgy voltunk vele, hogy ha már nem lesz nagy verseny, legalább FAI pontokat szerezzünk hogy a világranglistában előre lépjünk. A kapott hidegcsomagokat automatikusan kidobtuk, mert a hideg halas rizst nem bírtuk megenni.

Eljött végre az első jónak igérkező nap. Mivel benne voltam a kiemelt 15 pilótában, ezért nem kellett sorbanállnom a srartnál, bármikor startolhattam. Ez aztán nem számított semmit, mert speedrun volt és olyan szar idő lett, hogy alig lehetett kiemelkedni.

A terep alapvetően nem lenne rossz, de alacsony felhőalappal nagyon kedvezőtlen. Kb 1200 méter magas , tagolt középhegység, rengeteg lapos lefutó gerinccel, meg apró hágókkal. Mindenütt fák, leszálló sehol. Ahol pedig leszállót sejthetnél, azok valójában rizsföldek, amikben derékig áll a víz. A legnagyobb para az, hogy helyenként annyira lankás az egész, hogy ha nincs emelés akkor garantált a fáraszállás. A terepet nem ismertük, ez óriási hátrányt jelnetett. Mikor fellejtőztünk egy hegyoldalon, akkor fogalmunk se volt, hogy hol érdemes átbukni és hogy mit találunk a lefutó gerinc túloldalán. Kevés termik volt, de elég erős volt a szél. Sajnos rosszul jött ki a lépés, mert a cél előtt 3 km-rel leszálltam. Jött Pepó is, leszállt gyakorlatilag ugyanoda. Elég dühös voltam, főleg amikor nálam sokkal lassabban repülő pilóták 20 perc múlva berepültek a célba. A legroszabb az volt, hogy egyszerűen nem volt szerencsém, mert mikor egy alacsonyabb szakaszhoz értem, akkor bejött egy AC és megszűnt még az a kevés termik is. Aki később jöttek, azok ugyanott napsütéstbe érkeztek és simán kitekertek.

Még egy nap volt. Ezen a napon sikerült elkövetnem a legnagyobb állatságot, amit pályafutásom során elkövettem. Úgy döntöttem, hogy nem a lefutó gerinceken ugrálok egyikről a másikra, hanem be - fel lejtőzök a főgereincre, ahol lejtőben simán végigmegyek. Ez tök jól működött. A gond csak az volt, hogy nagyon lapos volt a terep, és iszonyúan paráztam, hogy ha valahol nem emel, akkor begallyazok a 30 méteres fákra. Ennek ellenére bevállaltam, és elkeztem felfele lépegetni a főgerincre. Nagyon paráztam, de csak a cél lebegett a szemem előtt , hogy átbukjan a következő hágón. A gond csak az volt, hogy a hágóban ült egy felhő, és az alapja éppen hogy csak a hágó felett volt. Mikor felértem, már teljesen kész voltam idegileg, hogy hogy lehetek ekkora állat, hogy ilyen messzire berepülök a hegyekre, ahol leszálló sehol sincs. A felhő miatt alig lehetett látni valamit. Rápillantottam a GPS re ami szépen muattta a célt, a hágó fele. Befordultam, mert úgy képzelem, hogy a túloldalon valami meredek biztonságos hegyoldal vár, alatta leszállókkal, + stabil lejtőszéllel. Amikor a látás tisztulni kezdett, mert kisüllyedtem a felhő alján. Nem hittem el amit láttam. Az a rohadt felhő eltakart előlem még egy hegyet. Így aztán a gerinc mögé fordultam be, egy nagyon lapos völgybe (1200 m magasan) , mindkét oldalamon hegy, szél pedig hátulról fújt. Ameddig a szem ellátott fák. Leszálló sehol. Meg mellesleg még rotorban is voltam. Visszamenni esélyem se lett volna, mert a hágó már fölöttem volt és onnan fújt a szél. Gyorsan elvesztettem 100 métert, de itt legalább már nem volt szél. Így aztán megindultam és nem bíztam semmiben. Arra koncentráltam, hogy el tudjam kapni a fát és ne essek le a földre. Egy - két percet siklottam, 30 méterrel a fék felett. Garantált volt a fáraszállás.

Csodák azonban vannak. Ott a lee oldalban, a fennsík - völgyben , elémtermett egy étterem. Csak akkor vettem észre, amikor 20 méterre voltam tőle. Kanyarodás nélkül pont a parkolójába értem, ahol egy elegáns fékmozdulattal leszálltam. Nem hittem a szemenek. Egy csomó turista is volt akik megcsodáltak, hogy mekkora mágus vagyok.

A további napokat az erős szél miatt lefújták. Így a verseny éppen csak érvényes lett, de alig adott FAI pontokat.

 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés


Az akkumulátorok szakértője

Hirdetés
A legnagyobb márkafüggetlen akkuimportőr. Elég ha a pénztárnál megemlíted hogy siklóernyős vagy, azonnal kapsz 10%-15% engedményt, a már amúgy is korrekt árakból.

Gradient

Köszönet Ondrej Dupalnak és a Gradient gyárnak, hogy rendszeresen a legújabb ernyőikkel repülhetek.
Hirdetés

MOTOROLAJ

Hirdetés
A legújabb technológiának köszönhetően , a lekopott fématomok, visszaépülnek a felületre.