szitto.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

2003 Ratitovec Open

Bár az idő nem nézett túl jól ki, azért úgy döntöttünk, hogy bevállaljuk ezt a versenyt. Kb 75 induló volt, a többség szlovén, de volt kb 15 magyar és néhány lengyel és cseh pilóta is.

 


Az első két napot elmosta az eső. Szerencsére a sátrak jól bírták a kiképzést.

Hogy jobban teljen az idő Pepóval lementünk a patakhoz horgászni. Fogtunk egy csomó (8) pisztrángot, amiket este roston megsütöttünk.

Szombatra aztán megjött az igért jó idő. Az egyetlen szépséghiba csak az volt, hogy a starhelyig nem vitt fel út, így aztán több mint egy órát kellett gyalogolni felfele. Miután fent összegyűltünk, kihirdették a feladatot. Előszőr a starthely előtt némi cikk-cakk, aztán Kobaridig meg vissa. Összesen 104 km. Szerintem a feladat első részére csak azért volt szükség, hogy aki nem elég tapasztalt az inkább itt szálljon le a hegy előtt, ne pedigg messzeb, ahonnan sokkal nehezebb összeszedni.

Miután teljesítettük a starthely előtti részt (kb 20 km-t) és az air startot, elindultunk Kobarid fele. Elég jó idő volt, tekerni szinte alig kellett. Sőt mondhatni nem volt szabad, hiszen aki teker az nem halad. Bár az air startot még az élbollyal csináltam meg, ezután elképesztő sebességgel kezdtek távolodni. Nem hogy nem tekertek, de még szerintem még a parkettagázt is nyomták.

Eleinte még belefordultam egy-egy emelésbe, de utána már alig. Trimmen utazva elhajóztam Kobnaridig. Ott kitekertem alapra (2200) , és megcsináltam a fodulőpontot. Elég magasan értem vissza, simán elindultam visszafele, a tolmini versenyekről már jól ismert gerincen. Mivel a hegyoldal a teteje fele egyre meredekebb, ezért csak egy bizonyos magasság felett tart. Úgy gondoltam, hogy én még nem vagyok elég magasan, ezért 200m után visszafordultam, biztos ami biztos. Ez jó nagy hülyeség volt, elvesztettem vagy 10 percet. A szemem sarkából láttam, hogy az az én eredeti magasságomból is simán meg lehetett csinálni.

A visszaút amúgy teljesen sima ügy volt. Mivel azonban nem sokat repültünk még erre, ezért végig paráztam, hogy le fogok rohadni. A vége fele azért lehett érezni, hogy már gyengül az idő. A starthelytől 11 km-re egy alacsony dombon találtam magam és lejtőztem. Úgy tűnt , hogy nem fogok visszaérni. Többen elindultak vissza a starthely fele, a fákat karcolva. Nekem mázlim volt, mert előkerült egy ötös lift, amivel ismét 2000m fölé emelkedtem. Innen egy siklás a starthely fele, majd onnan irány a cél (potosabban a cél előtti utolsó fordulópont). Láttam, hogy nem érem el, és még kell valamit tekerni. 5km-rel a fordulópont előtt jött egy ujabb ötös. Elkezdtem emelkedni, láttam, hogy már simán elérem az 5km-re levő fodulóponot, de annyira jól esett a sima ötösben , rezzenéstelen ernyővel emelkedni, hogy nem volt szívem kiszállni. Kitekertem 1800-ra, legalább lesz egy nyugodt végsiklásom, és nem kell egyfolytába a templomtornyot figyelni, hogy elérem -e. A célba kb 1200 méteren értem.Aznap 12. lettem, Partizer Csabi bejött 19.nek. Aztán jött még Matyi, Pepo meg még jónéhány magyar pilóta. Köztük Szabó Józsi, akinek ez volt az első 100 feletti repülése.

Űgy gondolom, hogy nem vagyok egyedül azzal az álláspontommal, hogy ez a repülés megérte a kétnapos esőben történő sátrazást.

Másnap sajna gyengébbre sikerült.  Egy alacsonyabb hegyről kiírtak egy 45km-s céltávot. Termik alig volt, ami volt gyenge volt. Így aztán a mezőny nagyrészével együtt lerohadtam kb 7 km repülés után. Persze ezt a feladatot is meg lehett csinálni, ezt bizonyítja a 12 célbaérő pilóta is.

Miután leszálltam, az első gondolatom az volt, hogy gyorsan vissza kéne érni, lebontani a sátrat, aztán irány haza. Gondoltam, hogy nem várom meg a visszaszállítást,  hanem inkább visszastoppolok, mert úgy gyorsabb. Szerencsére megállt egy autó, a sofőr ugyan nem beszélt angolul, de abban maradtunk, hogy alapvetően Zelezniki fele megy. Ez nekem elég volt, így aztán beszálltam. Mire észbekaptam felvitt valami hegyoldalon de teljesen az ellenkező irányba. Gyorsan kiszálltam, és kb 1 óra alatt visszagyalogoltam a városba. Persze addigra a visszaszállítás első köre már elment így nekikezdhettem várni. Szerencsére azok a lengyel pilóták jöttek a saját kocsijukkal, akiknak az első nap adtunk villantót a horgászáshoz. Így aztán nem volt gond, bepréseltek a kocsiba és visszavittek.

A díjkiosztót nem vártuk meg, inkább gyorsan hazaindultunk.

 

 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés


Az akkumulátorok szakértője

Hirdetés
A legnagyobb márkafüggetlen akkuimportőr. Elég ha a pénztárnál megemlíted hogy siklóernyős vagy, azonnal kapsz 10%-15% engedményt, a már amúgy is korrekt árakból.

Gradient

Köszönet Ondrej Dupalnak és a Gradient gyárnak, hogy rendszeresen a legújabb ernyőikkel repülhetek.
Hirdetés

MOTOROLAJ

Hirdetés
A legújabb technológiának köszönhetően , a lekopott fématomok, visszaépülnek a felületre.