szitto.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

2005 Dutch Open - Piedrahíta

Ez Európa egyik legjobb (ha nem a legjobb) repülõterülete. Magas felhõalap, erõs liftek, akár 7-8 órás repülések. Este fél 10kor még simán lehet repülni. Cserébe ugyan reggel fél hétkor még szinte sötét van, de ez nem sok embert zavar, mert 9ig úgysincs semmi mozgás.
A völgy ezren, a starthely (Pena Negra ) kétezren. Sehol semmi meredek oldal, az egész tulajdonjéppen egy felnagyított vöröskõvár, természetesen TMA nélkül.

 

Úgy gondoltam, hogy ez a terep nekem feküdni fog, mivel már 3-szor voltam itt. PWC-n 52. , EB-n 25. lettem. Sajna nem nagyon emlékeztem a terepre meg a konvergenciákra, mert ez mind minimum 5 éve volt.

 

 



A verseny elõtti nap valami spanyol verseny volt. Kiírtak egy 85 km céltávot, Vértessel mi is elindultunk a cél felé, de aztán 50 km-nél felmerült, hogy lehet hogy simán vissza tudunk repülni, és akkor nem kellene a visszaszállítás miatt parázni. Simán visszaértünk. Sõt volt aki a 85km-re levõ célban kitekert és vissza is repült. A felhõalap 4000 m felett volt. A legerõsebb lift 9.9 m/s, egész körön 9.2 m/s. Ezek elég jó elõjelek voltak a versenyre. Érdekes egy ilyen 9es lift, sima volt mint a gyogyi a Kevélyen, és mégis paráztam, mert arra gondoltam, hogy ha üt akkor majd nagyot üt. És ha hirtelen lesz vége, akkor a lendülettõl beütöm e fejem a kupolába. Nem ütött semekkorát.. 9-8-7-6-5-4-3-2-1 és gyáván kisiklottam oldalt. (utólag megnéztem a barogrammot, 18sec alatt emelkedtem 145 métert, ez 8,2 m/s a 18 sec átlagon..
Persze az erõs liftekért gyakran erõs leáramalással kell fizetni. Voltak is 6-ok, 7-ek.


Avilától visszafelé szinte úgy jöttem 30 km-t, hogy nem is tekertem. Aztán talajközelben megkaptam a szembeszelet, és beleálltam a fölbe 1 km-rel a falu elõtt. Inkább most mint a versenyen, mindenesetre ezt megjegyeztem, mert lehet hogy versenyen innen lesz majd a végsiklás.

A verseny rendezõje egy angol gárda volt. Elég érdekes volt a hozzáállásuk. Nem úgy érezték, hogy szolgáltatnak, hanem úgy viselkedtek, mintha büntetõtábort vezetnének. Egy csomó hülye felesleges szabály volt. Ez odáig fajult a verseny végére, hogy aki nem jelent meg a reggeli briefingen, az nem repülhetett aznap, mert a városban kellett aláírni az elstartolást, nem a starthelyen. Sot aláírni se lehetett a többiek helyett.
Sokszor igazuk volt, de néha azért túllõttek a célon.
Peti, Pepo, Kati kissé kicentizték az érkezést, és hajnal 1 kor még 40 kmre voltak Piedrahítától. Végül sikerült taxit szerezniük, és 2-re átértek. Persze felkeltettek és le kellett mennem értük a faluba.
Szállás király. Falu szélén kertes házban 9-en a 8 ágyra, a többiek a fotéren a hentesnél 8 an a 6 ágyra.

Briefing 9. felszállítás 9:30 – ekkor még minden bolt zárva, kaját lehetetlen venni. Aztán rájöttek hogy elég egy fordulóban 10:30 kor felmenni.

Az elsõ nap hátszél tombolt a starthelyen – reggel ez normális- de sajna ez most itt nem fordult át. Kiírtak egy 150 km egyenesvonalú céltávot, arra az esetre ha el lehetne startolni, de végül is nem adta ki. Egész nap étlen szomjan ültünk a starthelyen és azt számolgattuk, hogy mennyi pénzt kaszálnánk ha büfét csinálnánk. Adott ugye 200 pilóta, aki mind elkölt min 8 eurót.. stb. Végül lefújták a napot, lementünk a faluba a strandra.

A strand volt a falu központja a délutáni órákban. Egy medence volt, körbekerítve.

Többen fürödtek, de én csak enni - inni ültem be, meg sakkozni.

A képen Kozák, Béla, Misilaci, Partizer Csabi látható.



Második nap nem volt túl jó idõ az ottani viszonyokhoz képest. (Persze még így is olyan jó volt mint amilyen itthon 3-szor van egy évben.) Kiírtak egy 75 km céltávot.
Elég jól mentünk, egészen a 65. km ig. Itt azonban ment találtam magam Piedrahíta mellett egy kb vöröskõ meredekségû oldalban, 20 méterre a talaj felett (ezt kinéztem a barogrammból ) .. Gyakorlatilag mentem leszállni , miközben majdnem elsírtam magam, és arra gondoltam, hogy ha ma lerohadok itt, akkor átrakom a repjegyet és hazamegyek. Késobb Gyula mondta, hogy az egészet végignézte és látott eltunni a 4 emeletes ház mögött.
Olyan mákom volt, hogy elképeszto. Na akkora azért nem, hogy egy 5-ös lift elszakadjon, és felrepítsen a felhõalapra, de akkor azért igen, hogy 0,5 m/s – 0,7m/s legyen nagy területen. Elkezdtem benne kóricálni lassan és azon drukkoltam, hogy még egy pár métert menjek mielõtt elérem a szélét és fordulni kell. Minimálsebességgen evickéltem, hogy minél több idõt lehessek a liftben, és legyen idõm kitalálni, hogy majd merre fordulok. Nem nagyon mertem keresni a magot, mert tudtam, hogyha kimegyek a lift szélén és fordulni kell a süllyedésben, akkor biztos leszállok, mert le fog érni a lábam. A nagy lassúságban húztam egy negatívot, de szerencsére észbe kaptam, így nem süllyedtem sokat. Kiemelkedtem úgy 50-re, aztán beletaláltam a 2-esbe. Nagyon örültem de gondoltam, hogy azért lesz ez még erõsebb is de csak akkor kezdtem körbenézni mikor már 500-on voltam. Megtaláltam az 5-öt, amivel kitekertem 3000-re. Innen már csak 2 fp volt a célig. Elkezdtem tolni neki és örömmel láttam, hogy mennyien girhelgetnek alattam és nullákat tekernek. Utolértem Petit és Vértest is, akik ugyan már megcsinálták a fordulópontot, de tekerniük kellett és kicsit elsõdorta õket a szél.
Az uccsó fordulópont szembeszélben volt. Mindenki ment, lehetett látni hogy cinkes lesz, de mégse álltunk meg tekerni a 2-ben. alacsonyan értünk oda, aztán megindultunk a cél elõtti domb felé, hogy 200métert emelkedés után átrepüljük a célvonalat. Ezen az utolsó sikláson elég sokan elvéreztek. Köztük sajnos Pepó is. Itt a végén tényleg az döntöt, hogy aki 30 méteren visszaért a dombra az kitekert és beért, a többiek meg leszálltak a céltól 6 km-re.
A napot Losi nyerte (politikai célzattal összehajtott mire beértünk ) , azán Miki 4. én 5. Vértes 6. a többiek is többen az elsõ 20-ban.

A többség 3 óra 5-6 perc körül csinálta meg a feladatot. Mikor Losinak bemondták a 2 óra 53 –at, akkor megfagyott a levegõ teremben. Steve Ham (helyi nagykártya , mellesleg WPRS elsõ 20 ) az állát percekig kereste a földön. A verseny elõtt mondtuk, hogy itt az ideje, hogy a csávók megtanuljanak egy-két magyar nevet, de ekkora tanítóra nem gondoltunk.
Csapatverseny elég fura volt 5 fos csapatok és mindenki számít. Elsõ nap után kellett leadni a neveket. Úgy döntöttünk, hogy az elsõ napi legjobb 5 magyar legyen egy csapatban. Ez itt most Losi, Miki, Vértes, Peti, én

Aztán másnap kiderült, hogy a napot mégse Losi nyerte, mert valami GPS anomaliák miatt mégis a lengyel az elsõ.
Kati is elég jól tolta, de sajna TRACKLOG off volt. Susánnak szintén.

 


A harmadik nap elég erõs oldalszél volt, így nem lehetett a klasszikus irányba repülni. A terv az volt, hogy amíg gyenge az idõ, addig hátszélben repülünk a El Barco utáni hágóig, onnan meg majd a jó idõben leküzdve a szembeszelet vissza Piedrahitába. Az ötlet nem volt rossz, de a szembeszelet nem lehetett leküzdeni, ezért gyakorlatilag mindenki leszállt a hágóban. Elképesztõen szar feladat az ilyen, hiszen teljesen lenullázza a pilóták közötti különbségeket. Két óra alatt ráversz valakire 30 percet, de aztán az erõs szembeszél miatt ugyanott szálltok le és ugyanannyi pontot kaptok. Sot mikor õ odaér, látja hogy mindenki leszáll, trükközik, nem is akar újra kitekerni, csak siklik aztán rádver 1-2 km-t.


Bözse azért szerzett egy rosszpontot a rendezõknél. Leszállás után SMS írt, hogy nem kell visszaszállítás.. négy órát kirándult, fürdött, aztán írt még egy SMS-t hogy mégis kéne visszaszállítás. Elküldték érte a kisbuszt, de õközben eljött stoppal és elfelejtett szólni.

A 4. nap végre tényleg jó idõ lett. 98 km feladat volt (gyakorlatilag egy hurok)
A startpylonhoz 17 km-t kellett repülni. Olyan jól jött ki lépés, hogy a pylon után beletrafáltam egy erõs liftbe és ráemelkedtem mindenkire. Hipp hopp lett vagy 5 perc elõnyöm. Megindultam és azon gondolkoztam, hogy majd segítek a második helyezettek összehajtani a célban. Az elsõ 10 km-en még jól mentem, de aztán lesüllyedtem, és a többiek mögöttem emelkedni kezdtek, így aztán leszegett fejjel, szégyenszemre visszasiklottam alájuk, és ott kezdtem tekerni. Az elõny elszállt, de még sok volt hátra. A FP megcsinálás után megint a dombokon találtam magam, miközben körülöttem, mindenki esett fel az égbe.
Kb a 40. helyre saccoltam magam, de ezt nehéz volt megítélni, mert sok olyan ernyõ is volt felettem, aki még nem csinálta meg a fordulópontot.
Nem jött semmi, csak ilyen mindenütt emelõ , kiterjedt 1,5 m/s, de semmi mag. Lerohadni nem akartam, továbbsiklani kockázatos lett volna, így aztán elkezdtem ezt tekerni. Tekergetés – siklás után már 3500-on voltam a villatorro hágó elõtt. Pepó és Vértes is ott tolta körülöttem. Áttoltuk a hágót és besüllyedtünk a szembeszélbe, aztán berohadtam a keresztirányú völgybe mínusz 6-tal. A völgy közepén jött egy 1,5 m/s. Nem mertem otthagyni, mert alacsonyan voltam (Pedig reggel megfogadtam, hogy ha 2es lift alatt tekerek akkor este szembeköpöm magam a tükörben) . Tekergettem, miközben Vértest láttam elmenni a fejem felet úgy 3500 m magasan.
A lift bebikult 5-ösre. Sajna csak 3000 méterig adta, de ez is elég volt arra, hogy síkság felett a szembeszélben 0,5 m/s süllyedésben meg nullában eltoljam Piedrahítáig. Itt még mindig 2500 on voltam. Mindenki más alattam. Pepo pedig mellettem eset felfele 6-tal, rásiklottam és együtt tekertünk. A mûszer kiírta hogy innen már 200 m magasan beérek, mehetek a fordulópontra. Megindultam. Annyira tartott hogy szinte alig süllyedtem. Beértem a célba 2500 méteren, (1500 AGL) kb 7.-ként . Rögtön utánam Pepo aztán Losi. Vértes 2. lett.
Mikor lefelé spiráloztam, átkiábáltam Losinak.. “Megjöttek a kelet európai cigányok és szétüttöttek mindenkit. ) Röhögve szálltunk le. Vértes már össze volt hajtva. Ennek persze volt némi politikai célzata is. ( Mert ugye csak bikaság összehajtva lenni, mire beérnek a többiek.. Még akkor is, ha kutyamód kapkodni kell, :) :)? )

Aztán kiderült hogy Losi becurrantotta, mert 85 km megtétele után át akarta állítani a GPS-t 15 mp-rõl 5 mp-re, hogy ne kelljen annyi idõt a cilinderben tölteni az utolsó fordulópontnál. Ebbõl az lett, hogy véletlenül 90 óra 5 mp –re rakta a track logot, azaz gyakorlatilag kikapcsolta. Végül 43an értek be köztük Peti és Fördös Zoli is. Kati is jól tolta (83 km) de betelt a tracklogja 4 óra repülés után. Greg is kis híján betolta.

Az 5. napra konvergenciát ígértek a plató fölé. Ez be is jött, de sajna kissé nedvesebb volt az idõ és záporok miatt lefújták a napot. Vértes összeteheti a kezét, mert õ akkor már a hajtogatott. ? (Az Apcos haverjai meg is jegyezték, hogy most bizonyosodott be hogy the God is Jewish)

 

A rendezõk valahogy nem csíptek minket. Volt ugye a Bözse 3. napi akciója a visszaszállítással , + egy-két nem megjelenés a briefingen, egy- két elfelejtett down and safe SMS. + miegymás , meg ugye csapatban is vezettünk. Gondolom nem a magyarokat gondolták az elsõ helyre. Így szaladhatott ki a verseny rendezo száján hogy I AM FED UP WITH THE FUCKING HUNGARIANS.
(Azért ez kicsit erõs.. ha ilyet az izraeli csapatra mondott volna, akkor lehet hogy most dúlna a 3. világháború. )



Utolsó nap elõtt.. … Vértes 4. Én 6. Peti 10. Losi 13. Pepo 19… Zivatarosnak tûnt. Ezért már korán kiküldtek minket a síkságra. erõsszeles girhelés, szembeszélben. Egyvalaki tolt 40km-t a többiek 20 körül. Annyira elég volt, hogy elorejöjjek az 5. helyre.
Ja.. Losinak egész nap tracklog off – azaz 0 pont.
A rendezõk nem tették ki az overall eredményt csak a napokat. A csapatverseny miatt kicsit számolgatni kellett. Végül megnyertük, még a Losi tracklog mizériái ellenére is. Losi a GPS miatt az elsõ helyet (legrosszabb esetben a másodikat vesztette el). Ismét leszögezhetjük, hogy nem az nyer aki a legjobban repül, hanem akinek a legtöbb pontja van.

A házban lakók agytornáját közzéteszem. Ez a probléma töltötte ki az estéket ordas vitákkal.

Na …
Van 3 paraván. Az egyik mögött egy Merci van. Rámutatsz az egyik paravánra. Mire valamelyik másikat felhúzzák és látod hogy nincs mögötte merci.
Na ha ,már eddig eljutottál akkor újra megkérdezik, hogy ragaszkodsz az eredeti választáshoz, vagy inkább átváltasz a másik paravánra.
elsõ látásra logikus, hogy tökmindegy, hiszen 50%-od van így is úgy is.
Második látásra nem tök mindegy, hiszen….
A ragaszkodó stratégiával akkor nyersz, ha az elején egybol eltaláltad a mercit, azaz 33% az esélyed…
A cserélo stratégiával akkor nyersz , ha az elején üres paravánra mutattál. Márpedig üres paravánra nagyobb eséllyel mutatsz hiszen abból 2 van . Azokkal az esetekkel nem foglalkozunk amikor a felhúzott paraván alatt merci van és véget ér a játék. Melleseg az elsõ körben (paraván felhúzásakor) a ragaszkodó és cserélo stratégiájú játékosok is ugyanakkora eséllyel (33% ) esnek ki…
A megfejtés döbbenetes, ha a játékot megismételjük 10.000… A mercit nyerok 66%-a cserélo játékos… - most ebbol következik az , hogy a cserélo stratégia nagyobb valószínuséggel nyer?
Hogy is van ez?


Szumma szummárum..

Úgy gondolom, hogy több mint 20 fõs magyar csapat azért jól érezte magát, jókat repült, sokat tanult és nem bánta meg hogy kijött. Igaz többe került mint egy otthoni verseny

. Maradni kellett volna a British Openen is.Ha legközelebb valahol 2 verseny van és egyszer már úgyis odautazol, akkor mindkettõt nyomni kell.

 

6 nap alatt több mint 320 km-t repültem ami azért nem rossz. (100+73+35+97+23.. )

 

Pepo átlépte a 10.000 km határt, bulit nem tartott.. majd 15.000 –nél.

Losi a GPS miatt az elsõ helyet (legrosszabb esetben a másodikat vesztette el).. Többet nem babrálja GPS-t a levegoben. És vesz egy tartlék gps-t , Garmin Gekko-t, 10.000 pont, …csak a tracklog miatt.

 

Kozák és Béla (akik elsõsorban a 100km megrepüléséért jöttek ki,) nem tolták meg a százat, így nem kell abbahagyniuk a siklóernyõzést. Viszont egy csomót tanultak. Legközlebb simán megütik a 100-at..


Én is veszek egy tartalék GPS-t. Ez alap.

Mikiék hazafelé lekésték a repülot. Pedig Miki általában mindig pontosan odaért mindenhova.


Mikiék hazafelé lekésték a repülõt. Pedig Miki általában mindig pontosan odaért mindenhova.
 
Kati is jobb helyen végzett volna, ha pl bekapcsolja a traclog rögzítést.  

 

Készítettem egy videoklipet is

 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés


Az akkumulátorok szakértője

Hirdetés
A legnagyobb márkafüggetlen akkuimportőr. Elég ha a pénztárnál megemlíted hogy siklóernyős vagy, azonnal kapsz 10%-15% engedményt, a már amúgy is korrekt árakból.

Gradient

Köszönet Ondrej Dupalnak és a Gradient gyárnak, hogy rendszeresen a legújabb ernyőikkel repülhetek.
Hirdetés

MOTOROLAJ

Hirdetés
A legújabb technológiának köszönhetően , a lekopott fématomok, visszaépülnek a felületre.