szitto.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

2006 Európa Bajnokság - Morzine

Megérkeztünk Morzinba. Azt rögtön láttuk, hogy ez a terep nem hasonlít egyik általunk ismertre se. Pontosabban valamennyire hasonlított pl Castejon de Sos – ra. Ugyanis amikor ott repültünk ott se láttuk az alapképet, mert annyira bonyolult a terep. Megállapítottuk, hogy nagyon brutál a mezõny.

 


Megérkeztünk Morzinba. Azt rögtön láttuk, hogy ez a terep nem hasonlít egyik általunk ismertre se. Pontosabban valamennyire hasonlított pl Castejon de Sos – ra. Ugyanis amikor ott repültünk ott se láttuk az alapképet, mert annyira bonyolult a terep. Megállapítottuk, hogy nagyon brutál a mezõny. Sokkal brutálabb mint a egy VB, mivel itt alig vannak olyan országok, ahol még gyerekcipoben jár a siklóernyozés. Mindenhonnan itt az 5-6 pilóta , akik már rengeteg versenyen voltak. Nem volt pl. két venezuelai, meg két indonéz, helyette plussz két lengyel meg két szlovén a vb-hesz képest. Úgy számoltunk, hogy ha a papírforma nem borul fel akkor a végén 40.-50. helyen végezhetünk ha jól toljuk.

Csapat: Vértes, Barth, és én.
Megnyitót gyorsan lezavarták. Megjósolták a jó idoket az elso néhány napra.A körülmények nem hasonlíthatóak a magyar viszonyokhoz. Kabinos felvonó van félútig, ott egy szerény reggeli, majd ülõszékes lift a tetõre. A szerény reggeli csak elsõ nap volt. Második nap már nem volt semmi,csak aszaltak minket a napon.


Elso nap:
Felértünk a starthelyre. Hétágra sütött a nap. Mikor felértünk, azonnal láttuk, hogy iszonyatos hátrányban vagyunk a többiekhez képest. Fogalmunk se volt, hogy mi a pálya. Merre lehet menni, hol fog tartani, hol a lee oldal, milyen a völgyszél stb.
Kiírták a feldatot, nagy nehezen kisakkoztuk hogy mik a fordulópontok , saccoltunk is valami útvonalat. De azért arra alapoztuk a taktikát, hogy majd követjük az élbolyt, ha tudjuk. A pylonhoz szépen odaértünk. Kissé csodálkoztam, hogy az egész mezõny ott volt. Persze miért is ne ért volna oda. Itt mindenki legalább annyi versenyen volt mi és minimum akkora rutinnal rendelkezett.
Toltuk ahogy bírtuk. Én igyekeztem nem kockáztatni, inkább rátekertem mindig egy picit, nehogy lerohadjak, vagy alacsonyan érjek oda. Egy 15 fos boly többször is meglépett, de szerencsére mindig megakadtak egy-egy kritikus helyen, és várniuk kellett a megfelelo liftet. Ebbol az lett, hogy 15 km-re a céltól az elso 60 ember teljesen együtt volt. Volt egy brutál kisiklás a síkságra meg visssza. Annyira alacsonyan mentünk kifelé és annyira esélytelennek tunt, hogy én biztos voltam benne, hogy le fogunk szállni. Aztán valahogy visszaértünk a lankás oldalra, és addig egerésztünk, hogy a végén kiemelkedtünk, és megindultunk cél felé. Elég vaj ido volt, a magas csúcsokon csak éppen annyit emelkedtünk, hogy át tudjunk siklani a következore.
Most is, meg a táv során is olyan helyeken repültünk, ahova egyedül nem indultam volna. Sokszor fogalmunk se volt hogy hova fogunk érkezni, hol lesz a lift, hol lehet végigmenni a lejtoben. Ezt a feladatot egyedül eszünkbe se jutott volna megcsinálni.

A végsiklás nem eroltettem. Kis gáz, megcsináltam a biztonsági fordulópontot majd 36. helynen beértem. Ha kicsit jobban rajta vagyok akkor beérhettem volna kb 1 perccel korábban. Utólag már bánom, mert lehettem volna kb 20. is , de úgy örültem hogy az élbolyban vagyok, hogy nem is érdekelt a helyezés. Vértes és Sanyi is jöttek néhány perc múlva. 50. helyen értek be. Szumma a célban volt 92 pilóta a 132. bol.

A mezonyt ismerve szerintem ez nagyon jó eredmény, de attól tartok, hogy egy hosszabb versenynapon, ha nem tudjuk követni az élbolyt, akkor ennél hátrébb fogunk végezni. Csapatban 10. ek lettünk, elottünk csak nagykártya országok voltak, (AUT, CHE,GER,GBR, ITA,SLV,CZE,FRA,ESP ) . Ezzel a csapat 10. hellyel a végén kiegyeznék, foleg hogy csak hárman vagyunk és ha valaki beég akkor buktuk az egészet.

Második nap:
A második nap is kiírtak egy 70 körüli feladatot. A pylonhoz semennyit se kellett menni, így aztán ott volt mint a 132 pilóta. Kitekertünk, aztán hátszélben kereszteztük a völgyet. Elég eros volt a szél, így aztán szemben a sziklafal felett (Avorizaz ) elég turbulens viszonyok alakultak ki. Rángatott mint az állat , de tekertünk, mert abban bíztunk hogy majd fent kisimul… Aztán kb 20 perc múlva lefújták a napot, az eros szél illetve egy nagyobb felho miatt. Ekkor kb 3000 méteren voltam. A rádióba bemondták, hogy mindenki szálljon le, de figyeljen, mert eros a szél a talajon, plussz összevissza forog.
Ez azért elég sok volt nekem, mert azt már korábban feltérképeztem, hogy az egész környéken nincs egy normális leszálló (még a cél is lejton van) viszont mindenütt kábel, felvonó, házak meg ilyenek. Nem is a célba szálltam, hanem a falu mellé a hegyoldalba.


A következõ pár napon nem volt rossz idõ, de sajna mindig lefújták zivatar vagy erõs szél miatt. Arra mindenestre jó volt, hogy elkezdtük megismerni a terepet, legalábbis a starthely és a cél , meg a Morzini völgy környékén. Nem azt állitom hogy nagykártyák lettünk, de legalább megismertük a helyet és kapizsgáltuk, hogy hol lehet a leggyorsabban emelkedni, hol nem kell tekerni, hol lehet fellejtõzni ha gáz van.

A 6. nap végre elkezdett kiszáradni az idõ. Bár reggel sütött a nap, mire felértünk már elég sok felhõ volt elég alacsonyan. Kiirtak egy 91 km feladatot, aztán volt még vagy 5 briefing, mert rájöttek, hogy egy két fordulópont felhõben van, meg nem is lehet a starthely plussz kétszáznál feljebb emelkedni. Aztán úgy bezárt a felhõzet a starhely felett, hogy már nem mertek Race-t csinálni, mert féltek hogy nagy tömeg lesz és esetleg összeütköznek a pilóták. Átirták Speedrunra, de etttõl nem lett jobb az idõ. Attól féltünk, hogy addig szakértenek, hogy a végén le fogják fújni valami nem várt dolog miatt.

Mindenki várt, aztán úgy elállt a szél, hogy alig lehetett elstartolni. Végül mégis sikerült, és elevickéltünk a pilonig. Innen aztán olyan idõ lett, hogy emelt minden, csak az alap túl alacsony maradt. Alig kellett tekerni, vagy ha tekertünk nem gyõztük abbahagyni idõben, hogy még fülcsukva kiérjünk a felhõ alól. Sokan nem bajlódtak fülcsikásokkal, simán beleemelkedtek a felhõbe.

Az utolsó két fordulópont a cél közvetlen közelében volt.Hosszú siklás után nívóban megcsináltam az egyiket, aztán éppen hogy csak meg tudtam csinálni az utolsót, mert az fennt volt a hegyoldalban, és mivel alá értem oda ezért nagyon határeset volt . Annak viszont örültem, hogy akik alattam értek oda, azoknak ott kellet lejtõzni, mert nem tudták 400 méterre megközelíiteni mert túl alacsonyan voltak.

Beértünk mind a hárman, bár Sanyi kissé lassan ment. Abban maradtunk, hogy speedrunnál nem kell az elsõk között elindulni legközelebb A mezõny nagyon erõs, mindenki elképesztõen tolja neki. Nem tekernek feleslegesen, nem rohadnak le.

A meteo alapján most zsinórban lesz 5 érvényes nap, amibõl a hétfõ igérkezik a legjobbnak. Lehet hogy kiírnak egy 120 körüli távot. Mivel a családom hazautazott ezért átköltöztem Vértesékhez. A lakás 20 négyzetméres, a földön találtam helyet magamnak, mert a emeletes ágyon nem fértem el.

Harmadik nap:

Teljesen jó idõnek nézett ki. Felvittek minket egy magasabb starhelyre. A starthelyen hó volt, fújt a hátszél. Ennek ellenére kiírtak egy 88 km-es háromszöget. Az elõzõ napokon megszerzett tapasztalatunkat a hajunkra kenhettük, mert teljesen másfele kellett repülni mint eddig. Jó idõt jósoltak, 3000 méter körüli alappal. A pylonnál még úgy ahogy helyzetben voltunk. Az elsõ szár végére már volt némi hátrányunk.Az elsõ fordulóponttnál nekem elég rosszul jött ki a lépés. Alacsonyan értem oda, és hiába repültem körbe a hegycsúcsot, valahogy nem nagyon akart emelni. Mintegy mellesleg vettem észre, hogy csaknem az egész genfi tavat be lehetett volan létni, ha lett volna kedvem meg idõm nézelõdni. Az élboly itt hagyott el engem, de szerencsére Vértes és Sanya is az elejében tolták.

Nagy nehezen kitekertem, és átsiklottam a völgyet. De a szerencse , meg a magasság teljesen elhagyott , és úgy elsüllyedtem, hogy a völgy túloldalára érve már nem tudtam a gerincet átrepülni. Neki kellett állnom lejtõzni, miközben a magamban eltementtem az mai napi tisztességes helyezést. Nagyon rosszul adta, egy-egy hosszon kb 10-15 métert mentem feljebb. Egy ernyõ elindult az én szintemrõl, mentem még két oda-visszát amíg átért. Addigra már 30 méterrel feljebb voltam, elindultam és átértem és is. Innentõl kezdve a második fordulópontig végig nívó alatt , gyenge liftekben kellett egerésznem. Elképesztõen lassan haladtam, mert nem nagyon akartam alacsonyról indulni a következõ hegyekre. Az élbolyt már nem is láttam. Végül is elértem a gerinc végét és elkezdtem siklani a következõ fordulópontra , ami 1400 m magasan volt a szemben levõ hegy tetején. Teljesen esélytelennek tûnt. Szerencsére útközben jött egy lift és így éppen meg tudtam csinálni a fordulópontot. Arra gondoltam , hogy innen már egyszerû lesz, hiszen csak vissza kell siklanom a délnyugati ildalra, fellejtõzni, aztán irány a cél. A GPS valahogy más irányba mutogatott miközben lejtõzgettem. Arra gondolem, hogy azért, mert össze vissza fordulászok és mindig késik egy kicsit. Mikor aztán a gerinc fölé kerültem, már világosan láttam, hogy van még egy fordulópont. Elindultam de úgy láttam, hogy teljesen esélytelen , mivel nagyon késõ van. Úgy számoltam, hogy ez már a végsiklás lesz. Majdem az is lett, de a hátszél meg a nyugati oldal annyire segített, hogy 13 km-t siklottam és a végén 20 méteren elértem a köv furdulópont alatti völgyet. Szerencsére fújt a völgyszél, és a ahonnan a kisebvv völgy indult fel tudtam lejtõzni párszáz métert, és elkezdtem befelé araszolni egy ordenáré napsütötte sziklafal melett. Elõbb utóbb jött egy lift ami egész körön emelt. Lefelé csak egyszer néztem de mikor láttam lefelé a kb 500 méteres sziklafalat, akkor elhatározem hogy inkább nem nézelõdök lefelé. A lift beerõsödött és elkezdtem elhinni hogy még a végén célba is érhetek. Ehhez már csak keresztül kellett volna menni a furdulópont és a közötemm levõ 2000 méteres hegyen , ráadásul a keleti oldalról . Teljesen esélytelen volt, mivel max 2200 re tudtam emelkedni és innen még kb k km-t kellett volna siklani a hegycsúcsig. Meg se próbáltam, inkább észak fele áttbuktam a gerincen és besiklottam a morzini völegybe. Tudtam, hogy elég esélytelen vagyok, mert a völgy végében voltam , északi oldalon , szembe fújt az egyre erõsödõ völgyszél. Még egyet siklottam, de nem nagyon mertem erõltetni a dolgot, mert nem volt leszálló. Mentem még egy picit aztán visszafordultam és leszálltam a hegyoldalba, a céltól 4 km-re. Abban reménykedtem, hogy a többiek beértek az élbollyal.

Aztán kiderült, hogy Sanya a hágóban szállt le. Még 5 méter magasság kellet volna hogy átrepülje az ominózus utolsó hegyet. Innen aztán le kellett gyalogolnia kb 500-600 métert.

Vértesnek is lett volna esélye volt célbaérni. Õ még át tudta repülni a hegyet, besiklott egy katlanba, ahol ott volt ugyan a termik , páran tekertek is benne, de õ egy kicsit arébb másokat is látott emelkedni valamivel gyorsabban. Odasiklott de mire odaért már nem volt semmi és leszált. Ha tekert volna kb 200 métert a tutiban, akkor simén célba ért volna a 10 hely környékén. Meg este 10-kor is emiatt verte a fejét a falba.

Mindent összevetve eléggé beégtünk ezen a napon. Mindhárman kb 5 km-rel a cél elõtt szálltunk le. Sanyinak és Balázsnak csak egy icipici aprü nüansz kellett volna. Nekem esélyem se volt beérni, mert annyira késõn értem oda.

Lementünk megnézni az eredményeket. 45-en értek célba. A gyõztes 1000 pontot kapott, mi 450-t, pedig csak 5 km-rel repültünk kevesebbet. Összesített eredmény még nem volt de úgy számoltuk, hogy mind csapatban mind egyéniben hátrébb csúszunk. Ha jó idõ van, akkor még lesz három versenynap. Ha jól jön ki a lépés , akkor talén még lehetünk egyéni 40-50. illetve csapat 10. Este fõztem egy ordas tejberizst kicsit megszalad a rizs így biztosan kitart még három napig.

Negyedik nap.

Elég jó idõre ébredtünk. A starthelyen kiírtak egy 91 km-es feladatot. Úgy éreztük, hogy legalább az eleje meg a vége fekszik nekünk, mert olyan helyeken kellett repülni ahol már korábban megfordultunk. Tudtam, hogy az airstartot nagyon el kellene kapni, mert akkor az élbolyal tudom tolni legalább az elsõ száron. Nagyon jól jött ki az airstart, elsõk között indultam. Ez úgy nézett ki, hogy elindult 90 ember egyszerre, felhõalapról. Elõttem mögöttem, jobb, balra ernyõ. Se féket húzni , vagy lelépni a félgázról nem lehett. Toltuk, toltuk, aztán fordultunk és irány vissza a gerincre. Még itt is nagy volt a tumultus, ami a hegyhez a lejtõbe érve volt problémás. Nem tekertem, csak mentem az elejével. Egy darabig tudtam tartani a tempót, de a gerinc végén elkaptak valami erõsebbet és kb 12-en megléptek. Ekkor maradtam le. Még két völgykeresztezõdés volt a fordulópontig. Ezeket viszonylag gond nélkül megoldottunk, sõt a második szár elejét is. Kivéve talán azt a pillanatot, amikor visszafelé a nagy igyekezetünkben Vértessel betaláltunk egy leeoldalt. Vértes ment elõttem és egyszer csak hanyattesett. Eléggé rángatott, de ha fogtuk az ernyõt akkor nem csukott, csak még jobban rángatott fel 4-tel, 5-tel.. Innen volt egy pár jó siklásunk. Aztán egyszer csak egy völgyátsiklásnál egy lankás gyengeliftes, kábelekkel és villanyvezetékekkel átszõtt lankára érkeztünk. Iszonyú felgirghelés , az élbolyt már nem is láttuk. Felevickéltem, és ahelyett hogy a többiek után mentem volna a hegy gerince felett, arra gondoltam, hogy a nyugati oldalon a lefutó gerinceken elevickélek és majd ott kitekerek. Na ezt nem kelett volna, besüllyedtem a lefutó gerinc rotorjába, próbáltam a következõre siklani, de ott se jöttt semmi. Ezt még eljátszottam 3 szor. A végére annyira lesüllyedtem hogy már ordas volt a völgyszél. Szembeszél, fülcsukás plusz félgáz és egy helyben álltam. Le is szálltam magam alá egy kis reptér kifutójára. Nem tudtam hogy hányan mehettek tovább, de olyan 40-re saccoltam, de sajnos nem láttam a hegygerinc tetejét. Visszaérve tudtam meg, hogy 88-an értek be és az én 67 km -em 268 pontot ér. Ez csak minimálissal több annál mintha el se startoltam volna. Mikor kirakták az eredményeket akkor láttam, hogy 107. lettem és összetettben visszaestem a 62. helyre. A 107. hely az annyira gyenge, hogy inkább nem részletezem. Ha egy mezõnybõl egy feladaton 88-an beérnek és én nem vagyok közte, akkor mirõl beszélünk. Olyan emberek értek be, hogy elsírom magam.

Van még két nap. 60. vagyok. Túl sok értelme nincs alibizni, mert egy átlagos jó teljesítményemmel még elõre jöhetek kb 8-10 helyet. Az még mindig nem egy nagy durranás. Úgyhogy holnaptól tolom neki, nem szüttyögök, nem alibizek, akkor inkább lerohadok... Vagy azt azért mégse.

Az utolsó két nap iszonyatosan visszaestem. Elsõ nap 900 pont, második nap 750, tegnap 450, mag meg 268. Helyezések öszetett 36. 31. 40. 62. Ha így folytatom és még lenne öt nap, akkor simán utolsó leszek. Na mindegy, ennek már lõttek, majd Nisben , két év múlva visszavágok.

Azért azt le lehet szögezni, hogy ha itt repülhettünk volna pár napot, és megismerhettük volna a kritikus fordulópontokat, kritikus szakaszokat, akkor azért jobban láttuk volna az alapképet. Ez pont annyit számítana, hogy az egyes kritikus helyzetekben jó döntlést hoznánk. Tudnánk, hogy az egyes völgyeket milyen magasról lehet keresztezni és nem tekerésznénk a gyengülõ liftekkel feleslegesen magasra..

Ötödik nap.

Reggel zivatarosnak néz ki, de ez nem baj, mert a rövid feladatot akár 1-2 prec is rengeteget számíthat úgyhogy van miért iegyekezni.

5. versenynap

Már reggel zivatarosnak nézett ki. Az volt. A starthelyen gyorsan kiírtak egy 59 km feladatot. Cikk cakk ide oda, a nagyrészét már ismertük. Nem túl hoszú , nem túl bonyolult, minden adott volt, hogy egy kicsit javítsunk a helyünkön.

A start egyszerû volt, egy nagy felhõ az egész mezõnyt felemelte. Elindultunk , egyszerre mindenki. Az elsõ 15 km-en nem volt különösebb gond, a mezõny mégis szétszóródott, mert a völgyek átsiklása elõtt és után nem voltak nagyon határozott emelések. Összevissza keresgélt mindenki. Megcsináltam a fordulópontot kb 60. helyen A morzini völgyben , pontosabban a gerincen jöttünk vissza. Elég jó emlést kaptam a gerincre érve, sokkal magasabban toltuk mint a mezõny eleje. Örömmel láttam, hogy páran azért ugyancsak girhelnek, mert nem tart a hegyoldal. Mikor az Avoriazi platóra értem , addigra az eleje már kb 4 kilóméterre volt tõlem, õk követték a gerinc vonalát. Egy másik boly elindult át a völgyön, a fordulópont felé. Erre rövidebb, de a Les Gets feletti hegyoldal árnyékban volt , ráadásul az eleve egy északi oldal. Még volt mit emelkednem , közben figyeltem a két bolyt, hogy kinek hogy adja. A gerincen nem adta, a völgyet keresztezõk is lent voltak. Nagyon magasan voltam, elindultam keresztbe a völgyön. Siklás közben láttam, hogy bebikkant a felõ a hegy felett, és a völgyet átszelõ csapat brutálisan emelkedik.

Átsiklottam a völgyet , pont alájuk, de nekem sajnos nem adta. Éppen csak annyi volt, hogy süllyedés nélkül kiértem a hegy szélére, ahonnan kénytelen voltam elkezdeni siklani a 3. fordulópont felé. A mûszer világosan kiírta, hogy kb 600 méterrel érek a fordulópont alá. Tudtam hogy ez kevés, de nem volt döntési helyzetem. Sikottam szerencsére eléggé tartott. A felettem levõk nagyon jól tolták, mivel ebbõl a siklásból megcsinálták a fordulópontot, és indultak az utolsó fordulópont felé. Én belesiklottam megint a hegybe, és girhelni kezdtem. 800 méterre voltam a fordulóponttól de nem tudtam megcsinálni, mert nem tudtam feljebb menni a hegyoldalon. Vártam, vártam, kb 10 perc múlva elpattant egy kettes lift. Tekertem benne éppen annyit, hogy éppen csak meg tudjam csinálni a fordulópontot és elindultam vissza a völgyön. Már csak egy pont volt, 4 km-re, fent 1400-on, utána még 3 km a célig ,szembe a völgyszéllel.

Arra gondoltam, hogy nem baj ha alacsonyan érek a fordulópont alá, mert a völgyszél úgyis fújja a hegyoldalt és majd fellejtõzök amennyi kell. Sõt amikor láttam, hogy egy páran a cél elõtt 50 méterre szállnak le, akkor még el is határoztam hogy rátekerek ott egy százast a nyugodt végsiklásért. Nagyot döbiztem, mert alacsonyan értem oda, még 450 méter volt a fordulópontig (400-as cilinder volt) és egyáltalán nem emelt. Kerültem a hegyoldalt, egyre közeledett a fordulópont. Végül úgy csináltam meg, hogy a szárnyvég majdnem hozzáért a függõleges hegyoldalhoz és így valahogy sikerült egy fél másodpercig ben lenni a cilinderben. Csipogott a múszer elindiltam a cél felé. Nagyon laposan volt elõttem , tudtam hogy nagyon stresszes 5 perc következik. A szükséges siklószám 6 volt. De tudtam, hogy egy kicsitt lejjebb már erõs völgyszél fúj szembe és jó ha 4-5öt siklok. Ordas mákom volt, mert az elsõ 200 méteren alig süllyedtem. Aztán egyre erõsebb lett a völgyszél én meg egyre jobban nyomtam a gázt és egyre jobban láttam, hogy nagyon határeset a végsiklás. A vége az lett hogy egy méter magasan voltam amikor kereszteztem a célt.

Kb 50-en értek be. Jött Vértes is kb 10 perc múlva, de pont addigra már lestoppolták a napot és elkezdték összeszedni a célszalagot. Sanya 47 kilóméternél járt mikor lestoppolták a napot. Mire összehajtottunk már zuhogott.

Este láttuk, hogy mégse 50 hanem 88pilóta ért be. A 77 helyemmel mégis elõrejöttem a 56. helyre. Vértes nagyon beszopatták, mert már a végsiklást csinálta kb 1km-re a céltól amikor lestoppolták a feladatot, így kb 300 ponttal kevesebbet kapott mintha még 3 percet várnak a stoppolással. Nagyon durva, hogy ilyen esetben egyeszrûen úgy tekintik, mintha ott szállt volna le ahol a lefújás pillanatában volt.

Utolsó nap

Már reggel lehetett tudni, hogy zivataros lesz.Kiírtak valami céltávot Annecy-be, aztán visszaszûkítették egy 42 km-s helyi cikk cakkos feladatra. Elsõk között startolta, de a nagy kapkodásben nem ellenõriztem a zsinórokat, így fordulhatott elõ, hogy a bal oldali fék töbször át volt húzva a fõzsinórok között. Mikor az ernyõ repült a zsinóreok megfelszültek és kb egy percbe tel mire ki tudtam bogarászni. Szerncsére a lejtõ tartott és meg nem vol nagy a tömeg. Szép lassan beindult egy felhõ a starthely felett. Elg érdekes volt az ordas tömeg egy olyan szituációban ahol kb 200 métert lehetett a felhõ mellett feltekerni. Olyan is volt hogy komplett felhõ fölött siklottam, mikozben alatta tekertek. Kinyílt az airstart átsiklottuk a völgyet, és máris szétszóródott a mezõny. Egy darabig lejtõztünk a hegyen, emelt is, de annyi idõ nem volt, hogy 1m/s emelmésben tegyem meg a csúcsig hiányzó kb 700 métert. Vértes után átsiklottm a lee oldalra, ahol eléggé rázott, de legalább 4-gyel húzkodott felfelé. Nem is tekertem alapig, mert látam hogy fent mindenki csukja a fület. Elindultam és siklás közben emelkedtem még 200 métert. Megcsináltam a fordulópontot kb 60. helyen, visszatoltam a felhõ alatt, aztán aátsiklottam a morzini völgyet. Alacsonyan értem be egy kis katlanba, ami turbulens volt a elõtte levõ gerinc rotorja miatt. Páran tekertek, de én csak alájuk lettem volna jó, ott meg nem emelt, csak csukni próbált. Ketten mentõernyõt dobtak, én meg átsikottam egy alacsonyabb lefutó gereinre, ahol az ott lévõ 20 pilóta közé beálltam girhelni. Már ekkor láttam, hogy az utolsó fordulópont felett összeált és mindjárt esik. Néhány perc múlve esni kezdett és le is fújták a feladatatot.

SZUMMA

57. helyen végeztem, ezen nem nagyon van mit magyarázni, de azért megpróbálom. Csapat 18. lett.

A jelenlévõ kb 130 pilóta közöl kb 110 legalább 10 éve repül és rengeteg versenyen volt így elképesztõ rutinnal rendelkezik. Nagyrészük ismeri a terepet és mind hozzá van szokva a gyors repüléshez. Így fordult az többször elõ, hogy 30 km repülés után az élboly még 80 fõbõl állt. Nekem ha jól jött ki a lépés az arra volt elég, hogy ne maradjak le rögtön. Sajnos mi nem repültünk itt korábban, ezért a verseny során fizettük ki a tanulópénzt a rossz döntések , meg nem célbaérés formájában.

Apropó.. Célbaérés... Az teljesen alap, hogy pusztán célba érni nem elég, mert általában beért 80-90 ember. Gyorsan kell repülni, minden körülmények között. Mindezt ráadásul egy olyan bolyban, ahol mindenki véresen komolyan veszi a dolgot. Ezt a fajta repülést egyszerûen nem lehet gyakorolni máshol csak EB-n, VB-n és PWC. Egy átlagos Fai 2-es verseny 8 pilótából álló élbolya nem hasonlítható ahhoz ami itt folyik.

Adott tehát min 100 pilóta, akihez ha magunkat hasonlítjuk, aza ránk nézve hízelgõ. Mindeki megy mint az állat , aki még a terepet is ismeri és minden döntése 100% os, az lesz 1-15. a többiek is tapadnak rájuk és egy részüknek ez sikerül ,ezek lesznek 15-40 hely körül, akinek valami becsúszik és a 90 km-es távnak nem minen része megy olajozottan, és esetleg valahol lejtõzni kényszerül 10 percet, azok lesznek 40 - 60. helyen, aki meg peches, vagy egyszrûen csak nem az optimális pályán siklik át a völgyön és elsüllyed , vagy rossz ritmusban ér a hegyoldalra és várnia kell a következõ liftre, azok érnek be 60-90. helyen. Aki meg elnéz valamit, vagy nagyon alacsonyra kerül és bekapja a völgyszelet az nem ér be. Aki lemarad az élbolytól, az gyakorlatilag bebukta, mert sokkal lassabban fog haladni. Nem mered úgy tolni neki, mert nem tudod hogy a lejtõ az 100 méter múlva is tartani fog -e, ezért inkább tekersz miközben még jobban lemaradsz. Gyakorlatiklag minden másodperc, amit nem a fordulópont irányába tartó siklással (min. félparketta) töltesz az kidobott idõ.

Arra alapozni, hogy magasan megyek , szépen, csaka biztosat vállalom be, az teljesen esélytelen, mert átalában nem rohad le senki és nincs kinek a feje fölött átrepülni. Nem néztem meg, de valaki aki csak minden nap célba ér de semmi különös speed, az nem hiszem hogy befér az elsõ 50-be.

A csapat 18. helyet végképp nem magyarázom, az elején még tartottuk magunkat, de 3 fõs csapattal indulva kb ez az elvárható. Hiszen ha csak egyszer nem ér be valaki, akkor nincs helyette másik pilóta aki hozza a pontot. Még a gazdasági nagyhatalmak között nem nagyon emlegetett Macedónia is ki tudott tolni egy 6 fõs csapatot.

Egy síkvidéken, talán nem jött volna ennyire ki a különbség. Ott talán lenne mit keresni még a 30-ban is. Mindenestre ha az Ausztrál VB-n lesz magyar induló akkor kiderül.

Mindent összevetve 5 érvényes versenynap plussz három levegõben törölt napot repültem, szumma kb 300 km-t. Egy olyan terepen, ahol magamnak még feladatot se tunék kiírni. A végére azért úgy érzem belerázódtam, és már ismerõsen csengtek a fordulópontok nevei, volt tippen a hozzájuk vezetõ útra, meg tudtam saccolni egy-két völgyátsiklást, be mertem vállalni lee oldalt, meg rotort, ha ott tekert valaki. Szerintem sokat tanultunk valamennyien, ha másban nem akkor hozzáállásban.

((Azt csak háttérinfóként jegyezem meg, hogy pl velünk egy gazdasági erõt képviselõ Portugália válogatottja évi 20.000 Eurót kap az államtól, amit versenyekre plusz felkészülésre költ. Így el tudnak menni kb évente 8-10 versenyre, ahol ha akarja ha nem csak megtanulja elõbb utóbb a kutyafittyet. Ezen a lóvén felül ad még a szövetség egy adott összeget a befizetet tagdíjakból, meg fizeti a csapatvezetõt, meg a szállást, meg mindent. ))

Min

 

 

 

 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés


Az akkumulátorok szakértője

Hirdetés
A legnagyobb márkafüggetlen akkuimportőr. Elég ha a pénztárnál megemlíted hogy siklóernyős vagy, azonnal kapsz 10%-15% engedményt, a már amúgy is korrekt árakból.

Gradient

Köszönet Ondrej Dupalnak és a Gradient gyárnak, hogy rendszeresen a legújabb ernyőikkel repülhetek.
Hirdetés

MOTOROLAJ

Hirdetés
A legújabb technológiának köszönhetően , a lekopott fématomok, visszaépülnek a felületre.