szitto.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

2007 Thabazimbi Open - Dél Afrika

Erre az útra nem egyedül mentem. Pepó is jött sőt még Tamas és Tóni (Zink Antal másik nevén Zselé) is csatlakozott hozzánk. Így aztán 4 fős magyar csapat volt. Felmerült bennem, hogy egyedül valószínűleg könnyebb lett volna megaludni valamelyik ismerős pilótánál, vagy fuvart szerezni a helyszínre.

 

A helyieknek azonban teljesen természetes volt, hogy ha négy magyar jön, akkor a négy magyart kell felszedni és hozni - vinni. Teljesen problémamentes volt. Ebben sokat segített, hogy a helyi Mistubishi kereskedés három zsír új terepjáróval támogatta a rendezőket. Aki értünk jött még volt egy kis dolga, ezért kirakott egy bevásárlóközpontban. Pepó és Tóni rögtön egy fodrásznál kezdett és bekassásították a hajukat. Betoltunk egy nagyon finom sülthalat és eltoltuk Thambazimbibe. Thamba - afrikanszul azt jelenti hogy vas. Zimbi - pedig egy másik afrikai nyelven annyit tesz hogy hegy. Dél Afrikában 11 hivatalos nyelv van , angol, afrikaans, zulu, xhosa, swazi, ndebele, dél-sotho-i, észak-sotho-i, tsonga (vagy shangaan), tswana és a venda. Az országon belül van két független királyság Lesotho és Szváziföld. Kis szerencsével még portugállal is el lehet boldogulni, mivel sokan települtek be Mozambikból.

 

 

 

A reptéren már vártak minket és elvittek a Johannesburgtól 250 km-re található Thambazimbibe. A szállás a várostól 10 km-re, egy erdős, szavannás hegyoldalban volt, nádteteju fa bungalókban. A hely 1100 méter magasan volt, ami azért volt jó mert éjszakára eléggé lehűlt és jól lehetett aludni.

A szállással az egyetlen gond az volt, hogy kocsi nélkül esélytelen volt benni a városba. Így aztán minden starthelyre menetel során és visszaszállításkor tudtunk csak boltba menni, hogy megvegyük a napi betevő antilopkolbászt, meg valami húst az esti süésekhez.

Annyira messze volt mindentől, hogy éjjel-nappal nyitva lehetett hagyni az ajtót és mégse tűnt el semmi. A bungalóból kilépve gyalog is el lehett menni "szafarira", ahol - ha oroszlánt nem is - de páviánokat , antilopot, bush-baby-t jó eséllyel lehetett látni.

Ez itt egy bush-baby, vagyis egy mókus-szerű nagyon ügyes majmocska

.

A verseny előtti nap, nem adta. Felmentünk ugyan a hegyre, hátszél volt. A hegyet kb úgy kell elképzelni, hogy kb 300 méter a szintkülönbség, a starthely a gerinc teteje alatt van kb 30 méterrel. A folyamatos hátszél látszik a fenti bulón de néha azért megáll egy pillanatra és el lehet startoltni. Akik bevállalták, azok 150 km körül toltak. A beválalással csak az a gond, hogy a starthely és az egész hegy egy nagy vasbánya. A starthelyen még meg lehet állni, de alatta a hegyoldal az csak kőzúzzalék végig. Sütött a nap, iszonyú meleg volt. Megállapítottuk, hogy ez a hegy valúszínűleg úgy átmelegszik, hogy még éjfélkor is gyogyi lehet felette.

A helyről azt hiszem mindent elárul a verseny logója. Az a csípős, erős paprika jelenti a termikeket.

Mikor reggeli után felvittek a starthelyre, már látszott, hogy nem sokat változott a szélirány tegnap óta. Folyamatosan fújt az oldalhátszél. Ha egyedül lettünk volna a starthelyen ilyen viszonyok között, akkor valószínűleg elő se vettük volna az ernyőt. Mindemellett még iszonyú meleg is volt.
Némi várakozás után kiírták a feladatot: 55km gyakorlatilag végig hátszél, igaz egyes szárakon kissé oldalról.
Kiterítve várakoztunk, közben többen fogták az ernyőt ne fújja le a hátszél a hegyről. Csak néha állt meg a szél, egy rövid idore. Tamas elindult, és mínusz 7-tel lehúzott a leszállóba. Vártunk, vártunk, közben egyre idegesebb lettem, mert teljesen nyilvánvaló volt, hogy elég veszélyes dolog – és az álmoskönyv szerint is rossz jel - , 15 kilométeres hátszélben a vasércbánya lee oldalán starttal próbálkozni.


Miután elstartoltunk, szerencsére pont elszakadt egy termik, és ki tudtunk emelkedni pár száz méter. Ott már jobban adta, meg legalább négy-öt sas is repkedett arrafelé és elég jól meg volt festve a levegő. Kitekertünk 3200-ra és éppen elkezdtem gondolkodni, hogy el kéne indulni, amikor mindenki elindult vissza a starthelyhez. Azt hittem, hogy a rotor miatt lefújták a napot. Mikor visszasiklottunk, mindenki tekerészni kezdett. Nekem is sikerül újra kiemelkedni, közben újraindult az idom. Innen már elég egyszerű volt, a fordulópontnál mindig ott volt a 4-5 m/s lift, aztán meg a hátszeles siklás. A végsiklásra 28 km-rol indultam, becsúsztam még egy felhő alá, ahol az aznapi legerosebb lift volt (7.9 m/s). Már nem álltam meg benne, mert látszott hogy így is feleslegesen magasan fogok beérni. Az időről minden elárul, hogy az 55km feladatot 1 óra 15 perc alatt csináltam meg. Kb. 20 pilóta ért be, köztük Pepó is, de neki nagyon rossz lett az ideje, mert kitekerés meg keresgélés után nem ment vissza a pylonhoz újraindítani az időt..

A visszaút is elég kalandos volt, mert nem fértünk be egy autóba se, és ezért másfél órát vártunk a célban, mire jött egy kocsi értünk. A várakozás alatt volt időnk megbeszélni, hogy mekkora hülyeség volt egyáltalán elstartolni. Megállapítottam, hogy a repülés egyetlen percét se élveztem. Így utólag nem volt nagyon turbulens az idő, de a starthelyen egy erősen szétparázott lelkiállapotba kerültem ami az egész repülésre is rányomta a bélyegét.
Visszafelé sok állatot láttunk, főleg varacskos disznókat és páviánokat. Este természetesen volt hússütés, meg előkerültek a dobok és a láncra kötött égő tűzgolyók is

.


A többieknek elég rosszul adta ez a nap, mivel Tamas a második startja után, leszálláskor egy tüskés bokorra tette az ernyojét. Tóni meg a starthelyen ülve megkért valakit, hogy vegyen ki neki valamit a beülőből, de az illető nem zárta vissza a zippzárt és startkor kihullott egy csomó minden sőt még a levegőben is kínlódnia kellett a zipzárral. A kamerát nem bukta el, csak egy gyors-zsákot, papucsot meg egy zseblámpát.

A következő napot reggel lefújták. A rendező félretette napi teendőit és elvitt minket szafarira. Láttunk elefántokat, orrszarvúkat, zsiráfot, meg egy csomó más állatot. Felmentünk egy 2000 méteres hegyre, ahol a szikláról több száz keselyű repült. Semmi dolguk nem volt, csak elstartoltak, kisiklottak tekertek egy kicsit aztán visszaszálltak a sziklára. Az jutott eszmbe, hogy ez tiszta olyan, mint amit a gördeszkások a pesti tereken , ülnek , ülnek, aztán néha mennek egy-egy kört és megnézik hogy a másik mit alakít. A rendező említette, hogy ha erre repül valaki ernyővel, akkor a keselyűk odarepülnek mellé hogy megnézzék hogy tolja.

5. Nap (2.versenynap): Ez is úgy indult mint a többi nap. Hátszél a starthelyen, ugrás a rotorba. Rögtön sikerült kiemelkedni, kissé elsodort a szél ezért még visszasiklottam a pylonba, hogy a újraindítsam az időmet mivel speedrun volt. Később kiderült, hogy ez teljesen felesleges volt, mért már elmúlt 2 óra és akkor mindenkinek elindult az ideje. Kb 2500 méterre lehetett kitekerni. Elindultunk a kékbe. Hol így hol úgy adta. Találkoztam Tamassal meg két másik ernyővel és együtt toltuk. Tudtam hogy érdemes együtt maradni, mert mégiscsak kék az egész. A baj csak az volt, hogy érzésem szerint nem mnetünk túl gyorsan, mert mindent nulláig tekertünk. Aztán az egyik talajközeli bizonytalan helyzetben szétszóródtunk és később se találkoztunk.

A cél előtt sikerült feltekerni 3 rugóra. Betoltam a célba. Pepo előttem ért be kb 7 perccel. Én 4. lettem. Jó kis feladat volt, főleg a hátszél tette igazán élvezetessé. A visszaszállítás megint igazi szafari volt. Az volt csak a gond, hogy a földúton rázott a busz mint az állat és kaparta a torkunkat a por. Videokamerám behalt a nagy portól.

6 Nap.

Reggel úgy tűnt, hogy minden ok, de mikor a starthelyre értünk látszott hogy hátszél van. Sőt teljesen hátulról fújt, esélytelen volt a start. Volt vagy 40 fok, izzott az egész vasbánya. Mivel tegnap volt aki start után bezakózott a törmelékes hegyoldalra, ezért a rendezőség nagyobb körültekintéssel kezelte a viszonyokat. Ebből az lett hogy lefújták a napot. Ebben a pillanatban befordult a szél és szemből kezdett fújni. Teljesen kék volt az ég csak távolabb volt pár kumó.  Walter, az egyik nagykártya , elstartolt és eltűnt felfelé. Rádión szólt le, hogy 4700 méteren van. Nagyon durván nézett ki az egész, mivel a starthely 1400-n volt, páran tekerésztek 3800 körül és már ezek is elég kicsinek tűntek. Ezekhez képes a 4700 méteren kavaró ernyő az tényleg csak egy pont volt. Szinte mindenki elstartolt és simán kitekert. Walter 5 rugón is járt. Egyértelműen ez volt a legjobb nap eddig. Többen elrepültek a keselyűs szikláig és ott együtt tekertek keselyűk százaival.

Sajnos mikor lefújták a napot, összeszedtem az ernyőmet és mikor újra bekötöttem már  becsavarodva és áthurkolva tettem fel az egyik hevedert. Úgyhogy rögtön start után mentem is leszállni. Ha versenynap lett volna, akkor talán megpróbáltam volna evickélni, de így nem volt semmi értelme.

Tóni is elrepült a tegnapi keselyűs szikláig és még visszajött valamennyit. Mikor jött leszállni látta, hogy az egyik pilóta az útra száll le és későn veszi észre keresztbe a kábelt. Az ember húzott egy csücsköset és belefordult a rezervátum elektromos kerítésébe. Valószínűleg elég brutált kaphatott, mert mentőt kellett hívni.

Mikor visszaértünk a szállásra ugrottunk már bombát a medencébe és vártuk az esti pizzákat

A következő nap rosszul indult, aztan jónak nézett ki .
Napos időben mentünk fel a starthelyre, de elég határeset volt a szél.Kiírtak egy feladatot, ketten elstartoltak, de mivel elég nehezen jöttek-mentek a lejtőben, rögtön be is zárták ablakot. A két ernyő kitekert és el is tolták hátra. Az ablakot csak kb másfél óra múlva nyitották ki, eddigre zárt felhőzet volt és teljesen sanszmentes volt a dolog.
Elkezdtünk tekergetni, és hiába volt zárt felhőzet, mégis voltak termikek. Sőt a zárt felhozet 4000 méteren volt és odáig fel is tudtunk tekerni. Siklottunk egy ordasat és még valamit találtunk Pepóval és így kb 30 km körül toltunk.
Tóni beszállt egy rezervátumba. A rendezők rögtön küldtek neki egy SMS-t, hogy vigyázzon és ne menjen a vizek közelébe, mert lebontják a vízilovak. 9 km-t gyalogolt és átmászott számolatlanul sok kerítést.

Az érvényességhez az kellett, hogy 13 ember repüljön 20 km felett. Ha ez teljesül, akkor 1000 pont az első, mivel SAHPA formulával számolnak. Közben kiderült, hogy a két fickó aki az elején eltolta azok be is értek a célba (67 km). Ezek alapján oka kb 1000 pontot húznak, mi meg olyan 400 körül.Ez brutál igazságtalanság lenne, mivel minket csak akkor engedtek startolni, mikor a 2 csávó már szinte a célban volt. Az előző napokon mindig lenyomtuk őket, most meg egy ilyen ablakbezárós figurával az élre ugranak. Mivel határeset az érvényesség, azon gondolkodtunk, hogy nem adjuk le a GPSt mert nélkülünk tutitra nem érvényes a nap. .. Vegül is leadtuk, de jó lett minden, mert SAHPA szerintn nem érvenyes a nap, tehát maradunk az aranylag jo helyeken (2. illetve 4.) Viszont a fai felé GAP-pel adják le a versenyt, ott viszont tuti érvényes de nem számít sokat a nap, mert kevesen toltak távminimum fölött. Holnap utolsó nap.A hely még adós nekünk egy keselyukkel termikeléssel, meg egy 5 rugó feletti max magassággal.

Utolsó versenynap.
Végre most olyan idő volt, mint amilyen itt általában van, legalábbis ami a szélirányt illeti. Mivel második helyen álltam, nem hiányzott volna egy rotorba ugrós , azonnali lerohadós feladat. Teljesen jó idő lett, és a korábban kiírt speedrun helyett igazi Race to Goalt írtak ki. Ennek örültem, mert egy Speedrun azért mégiscsak nagyobb meglepetéseket tartogathat.

Start után rögtön tekerni kezdtünk, rögtön csatlakozott hozzánk 2-3 keselyű is. Nem voltak erősek a liftek, éppen hogy alapra értünk és már nyílt is a pylon. Látszott, hogy az eleje nem nagyon fogja adni, nekem jobbára csak vesztenivalóm volt, ezért nem erőltettem a gyors haladást. A fordulópontnál már látszott hogy valaki meglépett. Reménykedtem, hogy nem Andew Smith az, mert ő volt a harmadik , kevés ponttal mögöttem. Pepóval találkoztam és szépen egymást segítve betoltuk a célba. Nagyon örültem, igaz a győztes ekkor már 30 perce bent volt. Igaz ugyan, hogy rezervátumba szálltunk és elektromos kerítés volt, de szerencsére volt egy őrtorony és ott át lehetett menni a kerítésen. Azért hajtogatás közben erősen pillogattam körbe, mivel a derékig ért a fű és rgy oroszlánt bárhova oda tudok képzelni. Később tudtuk meg, hogy ebben a parkban nincs Big Five, úgyhogy kár volt parázni.
   
       

Már csak arra drukkoltam, hogy lehetőleg ne jöjjön be egy ideig a versenyben vezető Anton Naude.  Jöttek egy páran, de Anton nem, így aztán -bár nehezen hittem el -el kellett könyvelnem az overall első helyemet. Ez az első , hogy FAI 2-es versnenyen első helyen végeztem. Úgy számoltuk, hogy Pepo vagy második, vagy harmadik lett.

Tamas már a táborban volt, de Tóniról még nem volt hír. Ő megint beszállt valami brutál helyre, fotózgatta a vadakat. Szerencséjére valami vadászcsalád felvette és a táborig elhozta.

Az eredményhirdetésen látszott, hogy a rendezők eléggé összeszedték a szponzorokat, mert repkedtek a 2-3 napos luxushotel éjszakák, meg csomó egyéb ajándéktárgy. Dél afrikai szokás szerint külön díjazták az összes osztályt. Volt vagy öt. Sajnos azonban valamit nagyon elrontottak, ami miatt Pepónak valószínűleg égnek áll a hátán a szőr ha valaki a Thambazimbi versenyt említi.

Kiszámoltuk ugyanis , hogy akárhogy is lesz, de tuti hogy mind a ketten dobogósok vagyunk overallban, vagyis Open classban. De itt az Open class nem foglalja magában a szériát (vagyis eddig mindig úgy volt), de most valamit eltoltak , mert Andrew Smith lett a 3. holott Pepónak több pontja volt. Andrew is vágta a filmet, és át se akarta venni a díjat. Rögtön rohantunk megkérdezni, hogy ez meg hogy lehet. Elég zavaros volt az egész, de az igazság az , hogy a rendezők elrontották , mivel overallban nem adtak díjakat, csak osztályonként. Mindenestre Pepó a 3. lett a hivatalos végeredmény szerint, de mégse kapott semmit érte.

Én teljesen biztos vagyok benne, hogy semmi szándékosság nem volt a dologban, mert a be akarnak minket szivatni, akkor nem hurcoltak volna ingyen mindenféle szafrira, meg nem segítettek volna mindenben már a verseny alatt. Minden este külön megkerestek minket, hogy mindenki megvan e. Elég sok helyen voltam már versenyen, de az tuti, hogy a dél afrikai versenyeken találkoztam a legbarátságosabb és legsegítőkészebb pilótákkal.

Az első helyhez adtak egy 11 napos Marokkói utat, de mivel tudtam , hogy a feleségem valószínűleg beadná a válópert , ha ennyi versenyzés után még céltalan marokkói útakra is ellépnék, ezért aztán az utat nekiadtam Dudley fiának, aki egyetemista, biztos jól fogja magát érezni. Szerintem ez járt is nekik, miután két éve Zuluföldön végigasszisztálták Pepó vesekő műtétjét.

A díjkiosztó után azonnal indultam a reptérre így elértem az esti gépet. A többiek csak másnap jöttek vissza. Vettek egy csomó szobrot, meg oroszlánfejet, meg egyéb vásárfiát.

Dél Afrika - Thambazimbi

 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés


Az akkumulátorok szakértője

Hirdetés
A legnagyobb márkafüggetlen akkuimportőr. Elég ha a pénztárnál megemlíted hogy siklóernyős vagy, azonnal kapsz 10%-15% engedményt, a már amúgy is korrekt árakból.

Gradient

Köszönet Ondrej Dupalnak és a Gradient gyárnak, hogy rendszeresen a legújabb ernyőikkel repülhetek.
Hirdetés

MOTOROLAJ

Hirdetés
A legújabb technológiának köszönhetően , a lekopott fématomok, visszaépülnek a felületre.