szitto.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

2007 Nordic Open - Piedrahíta

 Mikor leszállás közben a repülõm bemondták, hogy Madridban 20 fok van, akkor azt hittem, hogy elnéztek valamit, hiszen otthon még 32 fok volt mikor felszálltunk. Losi még indulás elõtt felhívott, hogy hozzon-e meleg ruhát, mire annyit mondtam hogy ne röhögtessen már. Spanyolországba megyünk, és ott nemigen lesz 30 fok alatt sose.

 

FOTÓALBUM

Már Madridban esett az esõ és Piedrahítába érve se lett jobb az idõ. Interneten láttuk, hogy nyugatra egy rettenetes ciklon kavarog, és az nyomja ide a rossz idõt, meg az erõs DNY szelet. Az elsõ nap felmentünk, fent nagyon hideg volt. Rögtön felvettem az overallt, meg a létezõ összes ruhát , mégis fáztam. A hátszél nem akart befordulni. Még a lenti briefingen mondták, hogy kb 2% az esély hogy lesz nap.
A Starhelyen a briefing ennyi volt : NICE TRY, SUCKERS !!!

A következõ két napot is lefújták, de az már látszott hogy szerdától szombatig minden nap repülhetõ lesz. Losi addigra már bekattant és a harmadik nap reggel hazajött. Nagyon élénken élt még benne az ausztráliai VB két hete. Olyan hideg volt, hogy be kellett fûteni a házban.


A starthelyrõl ilyen volt a kilátás.




   

Szerdára elmászott a ciklon észak fel, kissé kiszáradt az idõ és nyugati lett a szél. A strarthelyen világosan látszott hogy nem lesz nagy durranás. A felhõalap 2100m (talaj 1000, starthely 1800 ) plussz volt még 6/8 felhõzet. Meg volt még hozzá egy határeset erõsségû nyugati szél. A feladat egyszerû volt, elõször a fordulópont a Villatorro hágó elõtt, majd át a hágón aztán cél Avila. A nap alig sütött, mégis valahogy voltak 2-3 m/s liftek. A hágóban eég erõs volt a szél és bár lejtõzni lehetett, mégse lehetett kitekerni elég magasra. Emiatt a mezõny 70% le is szállt. Akinek egy kicsit jobban adta, sikeresen kitekert, majd onnan már simán eltolta a célig, mert eléggé tartottak a felhõk. Minden azon dõlt el, hogy a hágóban ki mit kapott el. Nekem közepesen sokat kellett várni, utána már adta. Végül 8. lettem kb 25 perccel az elsõ után.

A trackok letöltését nagyon ötletesen oldották meg. Mivel a fõtéren úgyis volt WLAN internet , meg úgyis volt szinte mindenkinél laptop, ezért lehetõség volt hogy mindenki magának letölti a trackot, aztán feltölti a webre. A 140 pilótából kb 110 mindig magának töltött fel, így nem kellett órákat sorbaállni a hagyományos letöltéskor. Kitlálták ezt a GAP2007 pontozást is. Ebbe az az új, hogy aki elöl megy , vagy az elején az nagyon sok bónust kap, még akkor is ha nem ér célba. Egy-egy ilyen bónusz simán érhetett 5-6 km-t is lerohadás esetén. Sõt a Race to Goal gyõztese nem feltétlenül a nap nyertese.

A második versenynap teljesen hasonló volt az idõ. Az alap volt egy kicsit magasabb, meg több volt a nap. Kiírtak egy mindeféle irányú cikcakkot Piedrahita céllal. Az elsõ 20-30 km-n aránylag jól toltuk én is és Pepó is. Volt olyan hogy elsõ és második helyen mentünk. Aztán egy szembeszeles szakasz végén a fodulópont elõtt alacsonyra kerültünk és mindenki utolért. Nagy nehezen kigirheltünk talaj +300 ról, de örömmel láttam hogy a többieknek se ment sokkal könnyebben, bár mire alapra értünk már volt vagy 8 perc hátrányunk. Ez az FP, ha jól emlékszem az 5-ös volt és kb 10 km-re ven Piedrahitatól nyugatra. Miután kitekertem láttam, hogy az élboly a következõ Fp fele megy (Koral , gerinc végén), de nem adja túl jól a síkság.

Ezért inkább visszasiklottam a hegyre és erõs hátszélben eltoltam a Koralig, közben végég emelkedve. Nagyon okosnak éreztem magam, és már azon gondolkodtam, hogy hogy kéne mindent máskép csinálni mint a boly. Kitaláltam, hogy visszafele nem biztos hogy itt kéne jönni, mert szembeszélben lehet hogy lerohadunk a hegyoldalról. Az FP után láttam valakit kint tekerni az N110 út felett. Azonnal oda indultam, abban bízva hogy ha sikerül kitekerne, akkor fent a felhõ alatt gyorsan lehet majd menni és megelõzök mindenkit aki a hegyen bukdácsol a szembeszélben. Ebbõl az lett hogy a síkon megkaptan az ordas szelet és leszálltam az N 110 út mellé egy széo zöld rétre, ahol bokáig állt a víz.. Közben láttam, hogy a hegy teljesen simán adja, és aki ott megy az min rám fog verni min 15 km-t. Annyit mindenesetre felírok magamnak, hogy cél elõtt 20 kilcsivel, kétes helyzetben nem kell olyan nagyon okosnak lenni és célszerûbb a bollyal tolni. Fõleg egy olyan ernyõvel, amivel siklásoknál nem kell pironkodni. Ezen a napon 40. lettem de hála az elõzõ napi nagy elõnynek , csak 1 helyet estem vissza. 

A harmadik nap full kék volt az ég, és olyan is maradt végig. Kb 80km-t írtak ki. Elég nehéz volt mert volt egy csomó szembeszeles rész, meg nem volt egy felhõ se hogy segítsen. Eléggé egy bolyban toltuk végig. A végén még simán lehettem volna az elsõ háromban is, de mivel nem láttam a célt, a mûszernek meg nem hittem, ezért kicsit oldalra kerültem, mert láttam hogy ott teker valaki. Emiatt kaptam kb 2 percet az elsõtõl. Mi hat után szálltunk le nem sokkal , de volt aki fél 8-kor ért be. Kicsit nagy az ernyõ nekem, a mai napon egy kis vízzel jobb lehetttem volna. Azt is megállapítottam, hogy tekerhetsz te bármilyen jól, ha nem jó pályát fogsz ki siklásban , akkor akkor is elsüllyedsz ha te versenyernyõvel vagy a másik meg DHV 2 -vel. Ebbõl a siklásban elsüllyedésbõl most pont jól jöttem ki, mert a második boly emiatt maradt le rólunk az utolsó fordulópontnál.
Az utolsó nap elõtt a 7 . helyen voltam. De az már látszott, hogy az elsõ 4 embert csak akkor érem be, ha valamit nagyon elnéznek. Mára is teljesen kéket jósoltak, meg inverziót, meg stabil levegõt. Ez be is jött. Start után majdnem lerohadtam, a hegy alá. Mire visszagirheltem már nem is láttam az elejét. A feladat az volt hogy Pylon a villatorro hágóban, aztán irány Avila utána meg vissza a hágóig. Mikor a Koralhoz értem láttam, hogy az eleje kitekert és kissé befújt a szél a plató fölé, és éppen igyekeznek elõre jönni, hogy a hegyek oldalán eljussanak a pylonhoz. Nekem nagyon nem adott liftet a Koralnál és láttam hogy akik elõttem értek oda azok is szépen lassan rohadnak le. Választhattam, hogy megvárom amíg lerohadok, vagy megpróbálok a tovabbmenni, átsiklani a völgyet és beérni a többiek alá. aztán a hegyoldalakon kitekerni és elindulni Avila felé. Ez nem akartam, mert semmi tapasztalatom nem volt hogy ebbõl a magasságból hova fogok érni és ha lesüllyedek és bekapom a völgyszelet, akkor tuti leszállás. Emlékeztem viszont, hogy ebbõl a magasságból kb el lehet érni a ki púpokat a hágó elõtt, ami akárhonnan fúj a szél szokott adni valamit. Megindultam és nem sokkal a púpok teteje felett értem oda (talaj + 80m). Nagy lift nem volt, de azért emelgetett és meg lehetett találni a 2 m/s-t, miközben a széllel a hágó felé sodródtam. A végére bebikult 5 m/s lett. Pepó is megjelent a hegyek felõl kb 10 ernyõvel együtt. Kitekertünk és megindultunk az eleje után.

Kb 10 perc hátrányunk volt. Toltuk Avila felé és elég jól adta, erõs liftek, a siklásban is emelések. Beindult a konvergencia, és ment fel egyre több minden. A plafon eddig 2700 m volt. Óriási mákom volt, mert elkezdtek mgjelenni a felhõl a gerinc oldalán meg út felett. Alámentem az egyiknek és 3300 -ra kitekertem egy 5-ös lifttel. Fent erõs volt a hátszél, így egy siklásból beértem az élbolyt és megelõztem õket kb 4 perccel. Még 15 km volt a fordulópontig után még 25 a célig. Úgy számoltam hogy innen simán lehetne már nyerni, mert annyira emel minden, hogy alig kellett tekerni.

Aztán fordult a szerencse, mert a Avila ellõtt alacsonyra kerültem és csak valami gyenge liftet találtam, a többiek meg a völgy közepére mentek és nagyon emelkedtek. Mikor kitekertek és a fordulópontra siklottak én is elindultam. Úgy voltam vele hogy itt lent szembeszél van, tehát ha megcsinálom a fordulópontot és megfordulok , akkor még ha keresgélek is a cél fele fogok haladni. Miutan megfordultam, már annyira alacsonyan voltam, hogy éppen csak visszaértem a az ellaposodó gerinc végére. A többiek meg mind 300-400 méterrel a fejem felett volta a völgy közepén az út felett. Választás nem volt, csak reménykedhettem, hogy ha kifogok valami erõset és sikerül magasra kerülni, akkor már egy siklásból betolom és utolérhetek mindenkit, mert õk is csak keresgéltek, igaz magasabban voltak.Sajna nem volt nagy szerencsém, mert csak egy 1,5 m/s jött, de nem mertem otthagyni, mert féltem hogy le fogok rohadni. Elkezdtem tekerni, szépen erõsödött. Mikor 2800 körül kiszálltam, már láttam hogy innen kb beérek- Pontosabban nem láttam, de a mûszer kiírta. Be is értem, igaz még 1 szer tekertem egy kicsit, csak hogy ne kelljen izgulni az utolsó 1 km-en. A célban láttam hogy ott az overall 1-2 helyezett, de nem láttam a többieket akik elõttem voltak. Megindult a fantáziám, hogy mekkor bika lenne he mindenki lerohadt még a feladat elején és akkor lehetek dobogós. Ami elég röhej lenne egy 9. egy 7. egy 8. meg egy 40. napi helyezéssel. Ezen rágódtam aztán estig, de végül is bejöttek az elõttem levõk, igaz késõbb, de sajnos akkora volt a hátrányom hogy csak egy helyet ugrottam elõre.

Eredményekl TASK 4.

VÉGEREDMÉNY:

Mégis átvehettem egy kupát a díjkiosztón

Pepó erõsen számolgatta a SERIAL class pontokat, hogy hátha dobogós és hazavisz valamit. Láttuk hogy ez nem valószínû, mert akik elõtte voltakl azok jól nyomták az utolsó nap. Mondta, hogy õ nem várja meg a díjkiosztót és lefekszik aludni. Mondtam neki, hogy ilyet ne csináljon, mert a gyõztesek megérdemlik a a tapsot, mégiscsak lenyomtak minket és neki se esne jól ha egyszer egy versenyen dobogós lenne és már senki nem lenne ott a díjkiosztón mert elment lefeküdni. Nem tudtam meggyõzni. Elment... Meglepõdtünk, mikor a díjkiosztó úgy kezdõdütt, hogy SERIAL Class 3rd Place ,Peter Tasi, Hungary.. Mivel Pepo nem volt ott én vettem át a kupát helyette.

Sajnos nagyon rossz idõvel indult a verseny, de azért csak lett szumma 4 érvényes nap. Minden feladat elég nagy kihívást jelentett.

Be kell látni, hogy szinte minden országban van mostanra minimum 5-6 nagyon jó , tapasztalt pilóta, aki bármikor célbaér. A versenyt Ronny ( Ronny Helgesen ) nyerte. Õ már az ausztrál VB-n is nyert egy napot, és Mexikóban is tízben volt ha jól emlékszem. Kissé máshogy emlékeztem Piedrahítára (3800 feletti alapok, meg 6 körüli liftek), de azért jó volt ez így is.

Többször leszögeztük, hogy az a jó a versenyzésben, hogy nem kell extrém jó idõ ahhoz hogy színvonalas küzdelmes verseny legyen. Pl ezekben az idõkben se repültünk volna napi 4-5 órákat ha nincs verseny. Viszont így 130 másik pilótával együtt nyomulva mégiscsak jó volt. Ha még lesz itt verseny mindenképpen vissza kéne jönni.

 

Hozzászólások  

 
#1 Gudcoli 2018-04-17 22:55
Cephalexin Dosing Need Isotretinoin Isotret Best Website Overseas Walmart Pharmacy Drug Prices canadian pharmacy cialis On Line Acticin Internet
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés


Az akkumulátorok szakértője

Hirdetés
A legnagyobb márkafüggetlen akkuimportőr. Elég ha a pénztárnál megemlíted hogy siklóernyős vagy, azonnal kapsz 10%-15% engedményt, a már amúgy is korrekt árakból.

Gradient

Köszönet Ondrej Dupalnak és a Gradient gyárnak, hogy rendszeresen a legújabb ernyőikkel repülhetek.
Hirdetés

MOTOROLAJ

Hirdetés
A legújabb technológiának köszönhetően , a lekopott fématomok, visszaépülnek a felületre.