szitto.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

2007 Ceara

Este már nem volt Fortalezából, ezért a reggel 5 órás busszal mentünk quixadába.

Reggel 8 kor értünk oda. Nagy újdonság nem volt, már voltunk itt egy párszor. Elfoglaltuk a hotelt, de mivel nem nézett ki túl biztatóan az idő, ezért lent vártunk és megreggeliztünk. Fél 10re értünk a starthelyre, ahol éppen valaki lerohadt, ezért a helyi pilóták vártak a starttal. Közben egyre jobb idő lett, magamtól én már indultam volna, de nem akartam az első nap itt okoskodni, mert attól tartottam, hogy hátha nem hülyeség a várás. Az utóbbi hónapok repülései miatt (399Km, 397Km, 414Km) már csak a 400 megrepülése körül forog minden.

 

Azért ha belegondolunk, ez szinte teljesen esélytelen, mert annyira ki kell fogni a jó időt, hogy szinte lehetetlen. Ne legyen túl erős a szél a starthelyen, de napközben azért fújjon mint az állat, lehessen korán indulni. Napközben adja jóll, ne kelljen gyengét tekerni, siklásokban pedig olyan siklópályát kell kifogni, hogy ne mínusz 3 legyen végig, hanem lehetőség szerint tartson. Ha mindez megvan, akkor már csak annyi kell, hogy a végére nagy felhők legyenek, amik még napnyugta körül is élnek.  Ehhez már csak olyan pilóta kell, aki nem néz le hogy mennyit fog gyalogolni, ha esetleg nem adja a vége fele. Ha belegondolunk, 10 éve vannak itt versenyek és összesen egyszer ment valaki 400 fölé..

Tehát a 400 már nem volt benne a napban, ezért aztán nyugodtan készülődtünk. Két helyi pilóta elstartolt, és felesett, majd rögtön el is indultak. Ezután eltolta Tóni is meg én is, de olyan rossz periódust kaptunk, hogy nem tudtunk kitekerni kb fél órán át. Mikor végül is sikerült, már fél 12 volt. Elhatároztam, hogy nem sietünk, lassan magasan toljuk, aztán az időjárás függvényében olyan helyen szállunk le ahonnan vissza tudunk menni a faluba, hogy holnap újra repülhessünk. A reggel 4 órási kelés, azért ott motoszkált bennünk. (Sőt én az előző nap is fél 4 kor keltem, mert Budapestről úgy indult a gép)

 Tekerésztünk, de nagyon adta. Trimmen 60 km/h, pikk pakk elértünk Madalenába (70km), ha itt leszállunk, akkor kényelmesen hazajutunk estére. De nehogy már leszálljunk, még csak most kezdtünk repülni. Nem volt magas alap, de szépen emelkedett a nap során, Monsenhor Tabosanál  a a hegyek sem jelentettek gondot, simán kikerültük őket, a hágóban meg ott volt a bika emelés. Egész nap annyira jó volt az idő, hogy ilyet még nem láttam. (Vagy csak lassan mentünk és feleslegen mindent tekertünk ? )  Minden termik ott volt, ahol számítottunk rá.  Voltak vaj 5 méterek , meg egy két erőseb rángatás a felhők alatt. (Max lift 8.5 m/s).

Nova Russas előtt utolértük az egyik helyi pilótát, aki előttünk indult kb 40 perccel. Nagyon élt az idő, elértük a Poranga Platót (ez a 200 km), úgy számoltam, hogy még 50 km minimum benne van, és elérjük Cachuera Grande-t. Mivel Poranga nincs a kurzuson, ezért egyenes át akartunk vágni. Ez ordas hiba volt, mert egyszerűen nem jött semmi (na jó, gyenge liftek jöttek, de azt nem akartuk tekerni) és berohadtunk 230 km-nél. Volt 5 ház és óriási mák, mert az egyik ember kocsival elvitt Porangába. Olyanok az utak, hogy csak terepjáróval vállaható.

Emlékeztem hogy a platóról nagyon gázos a visszajutás.. nos annál sokkal gázosabb. simán benne van egy 2-3 órás gyaloglás az éjszakában.

Porangában megvacsoráztunk, és este 10 kor indult egy busz Fortalezába. Ez hajnal 4 re ér oda, onnan pedig tudtuk, hogy 5 kör indul a busz Quixadába , így holnap kilencre simán a hegyen lehetünk.

Vissza is értünk, de teljesen kék volt az ég így aztán nem mentünk fel. Meg azt is kihagytuk a számításból, hogy már második nap hogy alig aludtunk  (nekem már harmadik) és nagyon be voltunk zombulva. Egy 400 km esélyért azért megráztuk volna magunkat és megindultunk volna, de egyáltalán nem volt biztató az idő.

Tóni mindenesetre eléggé megjavította egyéni rekordját, 67km-ről,  230 –ra. Kihagyta az aranykoszorút, rögtön húzott egy gyémántot. Az új ernyővel (Avax XC2) ez volt az első repülésem. (Később tudtuk meg, hogy akik reggel eltolták, azok 385 km-t nyomtak..)

Kicsivel 40 feletti átlagot mentünk úgy , hogy egyáltalán nem erőltettük a gyors haladást. A végén olyan szél lett, hogy trimmen 70 km/h volt a sebességünk. Ez nagyon biztató, mert akkor nem is kell 10 óra a 400 km-hez. Azért nem  vagyunk elszállva, pontosan tudjuk hogy a 400 km-t itt csak iszonyú szerencsével lehet megrepülni. 10 éve járnak ide pilóták, de még  csak egy nap sikerült. Mondjuk ha esetleg véletlenül ott lennék 399-nél,  és még lene alattam párszáz (párezer ?  ) méter, akkor rajtam már biztos nem múlna.

 

Arra gondoltam, hogy jó ez a 230km , de valószínűleg ennél nagyobbakat tolok. Ez nem így lett. Sőt mondhatom, hogy egyáltalán nem így lett. Igaz korán toltuk el minden nap. 8:15 kor már a hegy mögötti termiket tekertük a távon. De egyszerűen nem adta nekem.. Szépen végiggirheltem a gyenge időt 8-11 ig, aztán lerohadtam mire megindult. A verseny alatt a legnagyobb repülésem 110 km volt, de akkor is földöm voltam f12 –kor. Iszonyú csalódás volt. Ekkor kutya nem lehetek.

Teljesen tisztán emlékszem. Szépen elszenvedtem, Ericcel meg Thomas Braunerrel együtt  80 km-re. Ott jött az első bika lift, stabil 5-6. Feltekertem felhőre. Láttam, hogy kurzsustól eléggé délre vagyok , ezért  a többieket otthagyva ,a siklást kissé oldalszélben kezdtem, hogy visszajussak a kurzusra. Elsüllyedtem 1200-re, beértem egy szakadozott felhő alá, ott volt a 1-2 méter, perceken keresztül. Nekem ez nem volt elég , kerestem a magot, de valahogy nem találtam. Amikor átmentem minden emelésen, még akkor se mentem vissza a tuti 1-2 be, hanem rásiklottam egy kis fennsík szélére, hogy majd onnan kitekerek. Pechem volt, (vagy eleve hülyeség volt az egész), nem jött semmi.  De a meggondolatlanság és a bénaság továbbra is velem volt  Nem volt türelmem, hogy a lejtőben megvárjak valami tutit, hanem talaj + 250 méteren besiklottam a fennsíkra, hogy majd ott a turbulencia adni fogja a liftet. Nem adta, lerohadtam. Ha ezt egy tapasztalatlan pilóta követi el, szeritem még õt is kinvetik, hogy hát ezt meg hogy gondolta. Utólag visszagondolva tulajdonképpen az lett volna az igazságtalanság ha ennyi elkövetett hiba után még ki tudok tekerni.

 

MENE, MENE, TEKEL, PARSIN  (Megmérettettél és könnyűnek találtattál )

 

A verseny legdurvább momentuma nem ez volt. Hanem egy korábbi, az, amikor egyik reggel felmentünk, és zárt felhőzet volt, sőt helyenként esett az esõ. Rafael, Ceceu meg Frankie eltolták, aztán mi is kb 5 perccel utánuk, Teljesen szarul nézett ki. Nem is értettem, hogy mit görcsölünk. Igaz azért csak voltak liftek, meg egy elég bika hátszél is. Teljesen hitetlenül  tekerésztem.  Persze le is rohadtam 60 km után, de nem bántott mert úgy nézett ki, hogy nagy szar ez a nap is. Aztán délután 3 körül mondja a Chico, hogy Rafaelék 380 Km-nél vannak felhőalapon. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy szétvágják a világrekordot.  Így is lett. Toltak egy  460 km-t !!!!!! 

Ez nekem pszihésen teljesen odavert. Nem mintha irigyeltem volna tőlük (dehogynem! ), végül is egy hónapja ott repülnek és mindennap próbálkoznak. De ha jobban belegondolok a tényekbe…

Nem sokszor repülnek manapság szabadtáv világrekordot. Vagyis akkorát, mint amekkorát még soha senki !  Nekem óriási szerencsém van, hogy ott lehetek ugyanazon a napon, ugyanazon a starthelyen mint ahonnan az új világrekord születik.  Nem hiszem hogy ezt túl sokan elmondhatják majd ezt magukról. Még akkor sem ha valaki mögött majd 30 év siklóernyős pályafutás lesz. Ez egy hihetetlen szerencse és lehetőség.  És mindez egy olyan starthelyen és terepen, ahonnan már rengetegszer repültem távot, sőt erről a starthelyről van a legtöbb távom és kilométerem. Minden adott volt. Bármi lehetséges volt még reggel 7 órakor. Némi odafigyeléssel simán fel lehetett volna iratkozni a FAI oldalra a Open Distance Word Record –hoz…

Valószínűleg elszalasztottam életem eddigi legnagyobb lehetőségét. Azért ez nem gyenge. ( Ha jobban belegondolok ,ez az egész már tavaly is pontosan így zajlott, de nem volt semmi amitől ráébredtem volna. Peti dobálta a 3 kilókat én meg délre mindig szépen összehajtva bóklásztam visszaszállítás után. )

Persze lehet még álmodozni meg tervezgetni, hogy majd jövőre ..,hogy  itt meg ott.., meg hátszélben majd valami brutál helyen..., pl Namíbiában, vagy akárhol..., meg hogy ekkorát meg akkorát.. Persze. De minek is ezzel foglalkozni, hogy ha már bebizonyosodott hogy hiába voltam ott , azon a napon, a megfelelő időben. Jelenlegi hozzáállásommal semmire sem elég egy világrekordos idõben ott lenni a starthelyen. Ez tény.

Már korábban is tudtam, de ismét bebizonyosodott, hogy a siklóernyőzésben nagyon fontos a pszichés faktor. Ugyanazon a napon , ugyanabban az időben, teljesen mást lát és mást él át, aki fejben „ott van” . Az egy dolog, hogy az az idő ami az egyik pilótának turbulens és parás, az a másiknak teljesen sima. Amiben valaki lerohad, mert csak fél körön emel, meg nem találja a magot sose , ugyanaz  az idő egy másik pilótának  még csak gondot sem okoz. Mert egyszerűen érzi és kész. Valaki leszáll a másik meg világrekordot repül.

Én az egész versenyt alig vettem komolyan . Úgy gondoltam, hogy nincs itt nagy varázslás, van mögöttem tizenpár év, több mint 1000 óra, meg tizenvalahányezer kilométer.. és ez elég ahhoz hogy ha egyszer jó az idő , akkor majd rutinból, szinte magától értetődő módon tolok valami nagyot. Az egész dolog tisztelete már nem volt bennem. Ezzel a hozzáállással már eleve borítékolva volt, hogy én itt nemhogy nem végzek elöl, hanem még egy normális repülésre is képtelen leszek.

Miközben szinte minden nap 300 felett tolt valaki, én szépen repülgettem az 50-60 km-ket, és megállapítottam, hogy nincs olyan jó idő mint 2002 –ben. És hogy nem adja... Hát azt hiszem ezzel a hozzáállással és a megkopott tisztelettel nem is fogja.

Nincs mit tenni, elvonulni egy tibeti kolostorba tíz évre - ha már fizikailag nem is, legalább képletesen- majd megvilágosodni és utána újra a starhelyen állni bekötve...

 

 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés


Az akkumulátorok szakértője

Hirdetés
A legnagyobb márkafüggetlen akkuimportőr. Elég ha a pénztárnál megemlíted hogy siklóernyős vagy, azonnal kapsz 10%-15% engedményt, a már amúgy is korrekt árakból.

Gradient

Köszönet Ondrej Dupalnak és a Gradient gyárnak, hogy rendszeresen a legújabb ernyőikkel repülhetek.
Hirdetés

MOTOROLAJ

Hirdetés
A legújabb technológiának köszönhetően , a lekopott fématomok, visszaépülnek a felületre.