szitto.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

2010. Real Minas Open

Már sokadszora jöttünk Valadaresbe. Én jobban szeretek új helyekre menni, de az év ezen idõszakában nemigen van más verseny. A történetet színesítette, hogy elkeveredtek az ernyõk, így aztán Losival egy napot vártunk Rióban. Kissé alulbecsültük a pénteki forgalmat , amiatt 2 órás Copacabana strandolásért majdnem 4 órás izzasztó buszozással vezekeltünk.

 

Regisztrációkor a mezõny elsõre nem tûnt túl erõsnek, de aztán elõkerült pár ismertebb pilóta és látszott, hogy már az elsõ 15 helyhez is nagyon igyekezni kell.

 

 

TOP WPRS emberek.. (lehet hogy van még pár, nem néztem az egész listát végig)

Konrad 98, Malecki 12, , Korolev 128, Brad G 47, Olexina 175, Gallarte 72, Tarakanov 130,

elsõ 200ból 7en, elsõ 100 ból 4 en .

Ezen kívül nyilván jól tolják a Brazilok, meg még gyakorlatilag akárki a többi pilóta közül.

Továbbra is Gradient SR8 -cal tolom, amivel eddig nagyon elégedett vagyok.

Task 1.

Mivel zivatartól tartottak, ezért egy rövid feladatot írtak ki. Amit már a briefing közben módosítottak, mert kiderült hogy értelmetlen részek vannak benne. Többen nehezményeztük, hogy kevés a 30 perc az ablaknyitás és a pylon nyitás között, mert csak az tud odaérni pylonhoz, aki a legelejeén elindul. Ennek így nincs sok értelme, ennyi erõvel ground start is lehet. (A pylon kb 8 km.re volt a starthelytõl). Ha megáll a szél a starthelyen, és várni kell a startra, akkor meg még nagyobb a gond. A rendezõk nem vették a lapot, úgy hagyták az idõket.

Vértes nagyon jól elkapta a pylont, az elején még elsõ is volt kb 10 km-n keresztül, de a bollyal aztán utolértük. A cél elõtt 10 km.rel még teljesen együtt volt az eleje. Gyakorlatilag még bárki nyerhette volna a napot. Itt azonban kissé szétmentünk, valaki a völgy közepén tolta , én bent maradtam a Enghenero Caldas elõtti dombokon. Ami elég jól adta, sõt láttam hogy a völgy közepén megsüllyednek. Peti is megmerült és vissza kellett siklania alám a gerincre. Mindvégig azt néztem, hogy mikor indulhatok el végsiklásra. Sajnos elfelejtettem, hogy az End of Speed Section az 2 kilóméterrel a cél elõtt van. Már rég elindulhattam volna, hogy leglább az idõm meglegyen, és majd uténa a hátszélben biztos sikerült volna bekúszni, akér még alacsonyan is. Ehelyett a hegyen tekergettem, pár kilóméterre a end of speed section vége elõtt. Megindultam végsiklásra 3/4 gázon. Mivel a völgy közepe erõsen termikes volt, kaptam egy fél oldalt, amitõl eléggé kilendültem, de amúgy nem volt semmi extrém. Majd újra parketta , újra féloldal. Mikor leszálltam , akkor esett le a tantusz, hogy már rég vége volt a speed section-nek, mikor én a gyorsítóval keménykedtem. Szerencsére az SR8 barátságosan reagált, igaz elég hamar sikerült lelépni a gázról, és megfogni a nyitott oldalt.

A rendezésrõl annyit, hogy a megnyitót leszámítva eléggé low budget. Ezt persze nem a 190 eurós nevezési díjra értem, hanem a szolgáltatások színvonalára. A legsitkóbb klíma nélküli busz, amiben a beszállás pillanatától kezdve izzad az embertömeg. A leszállóba se ártana egy buló, hogy lehessen tudni honnan fúj a szél. Semmit nem közölnek, nincs rendes meteó csak a tv-bõl. Az elsõ nap 1 óra repülés után 3 óra volt a visszaszállítás.

Lehet hogy csak én öregedtem meg (elismerem, hogy közelebb vagyok a 30-hoz mint a 20-hoz :)) , de olyan jól esne klímás busszal menni fel , és szunyókálni egy picit felfelé, meg akár visszaszállítás közben. Ehelyett nyeljük a port, meg törölgetjük az izzadságot.

Vértes 2, Peti 7 , én 8, Losi meg valami hiba miatt nincs benne a listában

Napi eredmény: Itt található

Task 2

Reggel a függönyboltban vettem 1 méter anyagot és beadtam szabóhoz, hogy varrjon nekem két bigyót, amit a lábamra tudok húzni. A bélelt overállban nagyon brtál volt az elsõ nap is, mert végig alacsonyan voltunk, és folyamatosan dõlt rólam a víz. Holap már overall nélkül, pullóverben tolom.(Remélem lesz 2500-as alap, és szétfagyhatok.)

Reggel még teljesen jónak nézett ki idõ. Szépen sütött a nap. Aztán 10 óra felé megjelentek az elsõ kumók 700 méteren. Mikor felértünk, még felhõben volt a starthely. Aztán kiírták a taskot. Hasonlított a tegnapihoz, de az alacsonyabb alappal és gyengébb liftek miatt, lehetett tudni, hogy bonyolultabb lesz. Már a startpylon sem volt olyan mint szokott lenni. Szó sem volt arról, hogy minenki szépen együtt várja a nyitást alapon. A mezõny eléggé szétszóródva indult meg a szembeszélben az elsõ fordulópont felé. Vértes egy kicsit a kurzustól balra próbálkozott, hogy ne kelljen annyit szembeszélbe menjen. Nem adta neki, brutál besüllyedt a dombok közé, ahonnan csak nagyon lassan tudott újra kiemelkedni. Mi kicsit elõrébb és magasabban voltunk, de haladni mi se tudtunk, mert elég szakadozott gyenge emelések voltak.

Az elsõ fordulópontig még sikerült az élbollyal menni, aztán ott kettészakadt a csapat. Sajnos Peti is és én is abba a felébe kerültünk, amelyik lemaradt. Elég furcsa, de mikor kiszálltak a bolyból a késõbbi gyõztesek, akkor pont beerõsödött a lift. Biztos voltam benne, hogy a következõ termikben föléjük érünk. Ez nem így lett, nagyon jól elkapták a fordulópontnál az emelést, nekünk már csak valami töredezett vége maradt.

Sikerült megcsinálni a fordulópontot, innen már kb hátszélben kellett menni a következõ felé. Peti és én meg kb 8 másik pilóta szépen egymást segítve haladtunk, jó lett volna utolérni az elejét. Egyszer tudtuk õket megközelíteni (kb 1 km-re), de aztán megint elhúztak . Én valahogy úgy éreztem, hogy kicsit gyorsabban is mehetnénk, de olyan bizonytalannak tûnt az idõ, hogy nem akaródzott otthagyni a bolyt. Összességiben nem haladtunk túl jól, demigen kockáztattunk, végig magasan mentünk, - és amiatt kicsit lassabban mint amit az idõ engedett volna.

A feladat végére szétesett a bolyunk, pont ott, amikor megsüllyedve, a gyenge liftekben a legnagyobb szükség lett volna pár pilótára körülöttem. - Lehet hogy azért kerültem alacsonyra, mert eljöttem a bolytól és egyedül maradtam?..- meglehet. Kénytelen voltam gyenge lifteket tekergetni és szépen sodortatni magam a fordulópont felé. Petiék közben felettem kb 200 méterrel. Nagyon viszketett a tenyerem, hogy be kéne vállalni egy határozott siklást, de aztán visszafogtam magam. Az élboly ekkor már a célban volt, látszott hogy a mai napot már sokkal korábban sikerült elrontani. A végsikás cinkesnek nézett ki, de aztán végig emelt és 200 méteren értem be.

Látszik, hogy a WPRS sem mindenható, a nap második helyezettje a wprs 800 Brett Hazlett, aki egyébként overall 2. két nap után...

Szerencsére most hamarabb indították a visszaszállítást , nem aszaltak minket a napon órákig.

Azt végül is azt hiszem le lehet szögezni, (az utóbbi évek tapasztalata alapján), hogy manapság nem elég célban lenni. Átlagos napon a mezõny 70% -a betolja.

Peti 11, én 15 , Vértes 23 , Losi 25

Napi eredmény

 

Task 3

Az eddigi legjobb idõ nézett ki reggel. Annyi derült ki, hogy délután bejön valami cirrusz, ezért mégse írtak ki nagyon hosszút. 49 km feladat volt, cél a starthely alatti antenna, leszállás Valadaresben. A start után rögtön sikerül a felhõ mellett kb 150 méterrel a felhõalap fölé tekerni. A pylont egész jól elkaptuk. Mivel tegnap úgy éreztem, hogy gyorsabban is mehetnék, ezért elhatároztam, hogy kissé bátrabb leszek, többet válallok. Pechemre, ez nem az a nap volt, amikor egy ilyen taktika kifizetõdõ. Sokszor száltam ki a többiek alól és elindultam. Sajnos egyszer sem várt olyan lift ami megfelelõ jutalma lett volna a beválallásoknak. A legjobb esély akkor lett volna meglépni, mikor a folyón átsikolva alacsonyan a dombokra érkeztünk és ott keresgéltünk (Vértessel és Konrad Görg-gel) . A többik pedig jóval hátrébb, igaz magasabban tekerésztek egy gyenge liftet. Itt igazán jöhetett volna valami rendes emelés. Nem kellett volna valami rettenet, csak egy stabil 2 -es. De nem jött csak valami töredezett másfél, ami arra volt elég, hogy szépen lopjam a távolságot a fordulópont feleé és közben nem nagyon süllyedtem.

Az utolsó elõtti fordulópontnál eléggé lerohadtunk. Sikerült valamit találni, pont annyit amivel megint utolért mindenki. Vértessel együtt siklottunk ki a fordulópontra, majd vissza a domboldalba.

Gyakori döntéshelyzet, hogy ha szembeszélben kellene e fordulópontra rásiklani, de közvetlen elõtte van egy jó emelés. Ilyenkor általában rossz döntés az, ha tekerni kezdünk, mivel a szél közben egyre távolabb sodor a fordulóponttól. Persze ettõl még meg fogjuk tudni csinálni, fõleg ha erõs a lift. Érdemesebb inkább kiszállni az emelésbõl, gyorsan kisiklani, majd vissza az emelésbe, mert innen kezdve bár ugyanabban a termikben vagyunk, mégis segít a szél. Persze meg kell gondolni hogy mindezt milyen magasról vállaljuk, mert ha nem érünk vissza az emelésbe, akkor szépen lerohadunk.

Töredezett kis semmiség várt minket mire visszaértünk. . Picit alacsonyabban voltam, engem már rosszabul emelt. Mire feltekertunk lett kb 1perc hátrányom, de a nagyobbik baj az volt, hogy nem tudtam annyira kiemelkedni mint a többiek. Ezért mikor átsiklottunk a folyón, nem értem át a napos oldalra és perceket vesztettem el azzal, hogy gyenge liftekben bóklásztam valami tekerhetõ magot keresve.A katlan miatt nem láttam a célt, ezért nem tudtam, hogy pontosan milyen terep felett kell siklani és nem láttam az elõttem levõket se, hogy nekik hogy adja. Legközelebb majd rádiózunk, mert ez most itt tuti segített volna 1-2 percet ha valaki megerõsíti, hogy a végsikláson csomó emelés van. Hallottam ugyan valami szakadozott recsegést a rádióban , utóbb kiderült, hogy Vértes bemondta , hogy lehet menni mert tart végig, de nekem csak recsegés jött át, mivel be voltam süllyedve a katlanba.

Kb 15 de lehet hogy csak 20. lettem. Vértes Kb 4 vagy 5, aztán Losi és Peti is az elsõ tíz környékén.

Így utólag igazán megérdemeltem volna, hogy legalább neha találjak valami erõs liftet,ha bevállalom hogy elsõként szállok ki a termikbõl. A másik oldalról viszont örülhetek hogy nem rohadtam le, mert a folyón átsikláskor és közvetlenül az utolsó elõtti fordulópontnál nagyon lent voltam. A task teljesen rendben volt, az hogy a végén bejött egy kis cirrusz még jót is tett neki, mert különben túl könnyû lett volna a vége.

A starthelyen ugyan beszéltünk a feladatról, de nem ártott volna térképen pontosan megnézni a végét.

Eddig nem volt rossz idõ, de az alacsony alap (ami ma már 1600 körülire ment fel) és a viszonylag gyenge emelések nagyon egybetartják a mezõnyt. Reméljük a következõ napokon lesz alkalmunk egy két erõsebb termiket tekerni egy esetleg hosszabb feladaton. Bár igazából a mai task se tekinthetõ rövidnek a 3 óra körüli idõkkel.

Vértes 7. lett. Losi 9. Peti 11, én meg 12

Eredmény: http://www.avvl.com.br/mm/uploaded_images/File/COMPETIOES%20ARQUIVOS/task_result_2010-03-16_%2820100316-2023%29.html

3 task utan Peti. 6 én 7 , vértes 9 , Losi 17.

Örülök neki, hogy egy 8. egy 15. és egy 12. napi helyezéssel overall 7. vagyok.

3task utan az eredmény

 

TASK 4 AZBESZT

azbeszt...., aki nem vágja, keressen rá youtube on.. Egy ember kamerázza a megterített asztalt. Erõsebb idegzetúeknek ajánlható a Gegorián azbeszt is. Ezek a videók tömören összefoglalják, a leszállást követõen a gondolataimat.

Felhõsen indult, az elején Vértessel talán a legjobb pozicióból kezdtük a siklást, pylont elsõnek csináltuk meg, többik már kb 1 km-vel mögöttünk voltak. Arra gondoltam, hogy milyen szép lenne megrepülni ezt az 50 km feladatot, végül is volt már ilyesmire példa.

Aztán ebbõl a siklásból és álmodozásból beleálltam a dombok közé. Buziskodtam a töredezett buborékokban. Egyszerûen nem hittem el , hogy nem adja az idõ. Végig úgy éreztem, hogy itt a lift, csak béna vagyok és nem tudom megtekerni 1 körnél tovább. Keresgéltem tehét a nemlétezõ erõs magot, sikerült pár száz métert tekerni, aztán 800 ról osontam tovább. A végén még 30 méteren kicsit megtartottak a dombok, de kiemelkedni nem tudtam.Nemigen jött semmi, a repülés véget ért. Utólag levontam a tanaulságot. Ha gyenge az idõ, akkor azt el kell fogadni és ienis tekerni kell a félköröst is. Fõleg ha a környéken mindenki ezt tesz. Én sajnos nem hittem el, hogy gyenge az idõ, és makacsul keresetem a terület legjobb liftjét.Butaság volt.

A kaland csak most kezdõdött. Volt egy villanyvezeték, amit még átsiklottam, de már nem volt elég magasságom kifordulni, így hátszélben szálltam le a zöld növényzetbe. A leszállás pillanatában tudatosult bennem, hogy azért olyan szép zöldek a növények, mert combig áll a víz meg a mocsár. Brutál betanyáztam, de végül is nem ütöttem meg magam. Kb 20 métert mentem a mocsárban (már csak térdig ért) , mire ki tudtam evickélni valaholva ahol legalább össze tudtam hajtani. Közben volt vagy 32 fok, meg rengeteg szúnyog.

A levegõben nem törõdtem azzal, hogy az úttól mennyire távolodok el, ez nem lehet szempont egy versenyen. Most ez csúnyán visszaütött, mert kb egy órát gyalogoltam a zsákkal. Kb 40 perc után egy nagyobb fazendához ésrtem, aminek ki volt nyitva a kapuja, bent meg látszott hogy valami csehó van. Gondoltam bemegyek és veszek egy vizet. Mikor közeledtem, láttam, hogy minden rács le van húzva. Valószínûleg itt nem lesz nagy vásárlás. Éppen megfordultam, amikor felriasztottam egy rohadt nagy kutyát, ami a csehó bejáratánál aludt a földön.

Kb úgy nézett ki , mint Resident Evilben a két szörnykutya, amik lent a laboratóriumban aprítják az embereket. Gondolom a kutya is brutál megijedt, meg lelkiismeret furdalása lehetett, hogy úgy elaludt, hogy csak akkor ébredt fel mikor 8 méterre voltam tõle. Egy õrzõkutyától ez elég égõ. Ha a kerítésnél várt volna, akkor nagy ívben elkerültem volna a helyet. Ezt mind kompenzálni akarta, aminek az a legjobb módja hogy nekemront. Láttam hogy elég öreg, gondoltam csak nem lesz nagy harc. Felérúgtam, erre megállt, és ugatott, meg a fogait csattogtatta. Szép lassan kihátráltam a kapuig, mindvégig arra készültem, hogy ha támad akkor fel tudjam rúgni. Bár a Resident Evilben egy rugás egy ilyesmi kutyának meg se kottyant.Ez a dög meg folyamatosan jött utánam mindvégig kb 3 méterre maradt..Szerencsére ahogy a kapuhoz közeledtem, már nem jött annyira , a kapunál megnyugodott, és nem jött utánam tovább

Eztán még volt 20 perc sétám az útig, ahol felvett a szervezõ teherautója. Elvitt valameddig, kirakott a benyakútnál. Az ernyõm sajnos a platón maradt, ezért hiába értem vissza Valadaresbe, a hotelbõl még vissza kelett menni a térre a teherautót várni.

Vértes kb 4. lett, összesen 5en értek be, Peti is a cél közelében, Losiról nem tudok semmit, én meg kb 40. lehetek ma.

Azt hiszem sikerült eléggé visszaesni, bár még ez még csak félidõ, mert van még 3 nap, de ez most nem hiányzott nekem. Este ki kell talánom a taktikát, hogy mi legyen . Vagy tolni kell és bevállalni, hátha sikerül egy két jó napi helyezéssel jelentõset javítani, vagy szépen elfogadni a kb 15. helyet és úgy repülni ahogy eddig, és talán elõrejönni pár helyet még. Legalább lesz mirõl beszélni este. . Ehhez persze jó lenne tudni, hogy kb mennyi pontot ad WPRS ben, mert ha az jön ki hogy mininmum 5.-6. helyen kéne végeznem, hogy pontot adjon, akkor nincs is mirõl beszélni, tolni kell, ,mert többi helyezés gyakorlatilag nullát ér.

Vértes beszámolója valószínûleg több repülést fog tartalmazni. http://www.sisakkamera.blogspot.com/ de õ csak késõbb ér vissza, mert még a célban ül, úgy beszopta.:)

Ez a nap tehát nem adta túl jól. Lerohadtam, overáll csurom víz lett, szúnyogok szétcsíptek, gyalogoltam egy órát, beijesztett egy kutya és a 7. helyrõl a 18. helyen találtam magam.

Este kiszámoltuk, hogy kb mennyi wprst ad a verseny. A gyõztes kb 55 pontra számíthat.Érzére ez azt jeleni, hogy ha sikerülne a 12. helyen végezni, (tavaj sikerült, pedig szintén volt egy nullás napom), akkor kaphatnék kb 48 pontot, vagyis éppen beférne a legjobb 4 pontjaim közé. (Persze a pont nem a helyezéstõl függ, hanem a pontjaim arányától az elsõ és utolsó között és még sok egyéb tényezõtõl). A lényeg, hogy kb határeset a helyzet, mert még normális repüléssel is elérhetõ a kb 12. hely szerintem, vagyis nem kell elkezedni brutálba kockáztatni. Fõleg, hogy az itteni idõjárási viszonyok mellett nem valószínû hogy a beválallás a megfelelõ stratégia, bár egy- két nap azért még mûködhet.

Mikor reggel kicsit pontosabban megnéztem, akkor mér látszik, hogy mégse ennyire egyszerû a helyzet, mivel az indulók száma csak 64 most, tavaj meg 150 volt. Ez eleve jelent kb 20% különbséget.. Vagyis most inkább úgy tûnik, hogy az alibizés a bolyban már nem lehet opció.

Ahogy belenéztünk a WPRS képletbe, úgy tûnik, hogy eléggé elnagyolt. Pl csak az indulók elsõ 50 % -át veszi figyelembe a Pilot Quality meghatározásakor. Ez azt jelenti, hogy ha van egy verseny pl az elsõ 30 WPRS emberrel meg 30 kezdõvel, akkor az ugyanannyit ad, mintha az elsõ 60 lenne ott. Ez persze eléggé elnagyolt eset, de tükrözi a lényeget.

Vértessel kigyûjtöttük a mostani indulók wprs pontjait.

 

Reggel hatkor felébredve elgondolkoztam a WPRS számítás garabonciás részletein. Sok dolog elsõre értelmetlennek tûnik önmagában, de a képlet egyéb paraméterei a végén helyükre billentik a dolgot. Még szándkékosan keresve is nehéz olyan helyzetet keresni, ami a végén nagyon igazságtalannak tûnne.

Pl: Az pontok számításakor figyelembe veszi a mezõny erõsségét. Mégis elég furcsa az, hogy ha indul 10 nagykártya és papírforma szerint megelõzi a többieket akik meg egymást közt versengenek 11-30 helyezésekért, akkor az miért sokkal értékesebb 11. helyezettnek lenni, mintha a 10 nagykártya nélküli versenyen elsõ lett volna. Óriási lesz a különbség a Pilot Qualityban. Mindezt viszont teljesen a helyére teszi az, hogy a pontokat a gyõztes ponjainak %-hoz mérik. Tehát az említett elsõversenyen a 11. helyezett, egy jóval magasabb Pilot Quality-val rendelkezõ versenyen kapja a a gyõztes pontjának akár kb a felét, a második esetben pedig egy gyengébb Pilot Quailty versneny gyõzteseként kb ugyanannyit szerezhet.

Az azonos teljesítmények (érzésre) kb azonos pontot adnak versenytõl függetlenül. Ha egy versenyen jól tolom, akkor az 45-50 pontot szokott adni, függetleneül, hogy ez a Polish Open volt, Monarcha, vagy akár a tavaji Valadares.A dolgok mostani állása szerint ehhez a 45 ponthoz még össze kell kapni magam és nem lehet többet hibázni

Vértes bikán tolja. Csak így tovább.

Task 4 eredmeny itt.. http://www.avvl.com.br/mm/uploaded_images/File/COMPETIOES%20ARQUIVOS/task_result_2010-03-17.html

overall 4 nap utan http://www.avvl.com.br/mm/uploaded_images/File/COMPETIOES%20ARQUIVOS/comp_result.html

 

Task 5

Reggel elég felhõsnek tánt, de aztán szépen emelkedett a felhõalap. Egész biztató volt, de sajnos az idõjárás kissé túlzásba vitte a dolgot, mert elkezdtek nagyon növekedni a felhõk. Emiatt eleve egy rövid taskot írtak ki. (Enghenero Caldas ). Ez egy elég alap feladatnak számít itt, olyan mint Eger Kupán a Vadna céltáv.

Egy bika falhõ pont a kurzusra kerüt az ablaknyitáskor, emiatt kicsit tologatták, de végül a task maradt az eredeti formájában. Mikor tekerésztünk ás a pylont vártuk, már kelet felé több helyen esett az esõ. A pylon megint elég jól jött ki, Petival ketten csináltuk meg elsõként kicsitt alattunk jött Vértes is. A boly meg valami miatt késõbb indult és volt kb 2 perc hátránya. Megint csak arra gondoltam mint tegnap hasonló helyzetben, hogy itt vagyunk ketten-hárman, szépen betoljuk a 36 km feladatot, oszt jónapot. Mivel az elsõ felhõ alatt megint csak valami szakadozott termik volt, szépen összejött az egész banda. Tekerésztünk, sikolgattunk, nem volt rossz idõ, de ami minden pilóta álma, hogy kantnira döntött ernyõvel 4-5 m/s -sel essen felfelé, az nem adatott meg. (Sõt ilyen feltehetõleg nem lesz az utóbbi két napban se). Mivel a tegnapi fiaskó még eléggé élt bennem, kicsit lemaradatam az élbolytól, (a másik oka az volt, hogy a szakadozott darabos termikekben, alattuk voltam és nem tudtam úgy emelkedni). Az eleje elõrement és irgalmatlan lejtõzésben kezdett a 200 méteres dombokon. Húztam - halasztottam, de végül nekem is el kellett indulni. Reménykedtem, hogy mire odaérek a dombokra, csak találnak valamit amire rámehetek. Nem ez lett, Peti mellé siklottam volt ott még kb 20 ernyõ a környéken. Nagyon lent voltunk, kb 70 méter szintkülönbségû domb felett voltam kb 20 méterrel. Rendes lejtõszél nem volt, csak kis pöfögések, amival valahogy fent lehetett maradni. Tekertük a nullát, meg minus 0.2-t, néha volt benne egy 1 m/s fél körön. Közben azért szépen fogyott a levegõben levõ ernyõk száma. Pár perc múlva már csak Peti és és még kb 4 ember volt a levegõben, illetve kicsit magasabban elõrébb Vértes, meg a malacék (Andreas Malecki wprs 12) ketten. Közben szakadt az esõ úgy 10 kilóméterre keletre.

Aztán egyszer csak elszakadt amire vártunk. Meglett az 1 m/s egész körön. Szépen emelkedtünk, stabiln, miközben a banda nagy része lent hajtott. Nagyon jó érzés volt. A tegnapi nagy beégés után, néhány percig ismét embernek érezhettem magam. Aztán egyszer csak látom hogy valaki fülcsuk és megy leszállni. A mellettem levõ ernyõrõl átkiabált a pilóta , hogy CANCELÁDA.. Basszus. Nemá. Hiába girheltem ki, hiába hajt már mindenki, semmit se érek vele. Legalább 10 percet várhattak volna, hogy a megtalált termikkel szerzett magasságot kilóméterre válthassuk.

Ez van. Leszálltunk, hajtottunk, visszajöttünk Valadaresbe. Közben igazából senki nem tudta hogy mi lesz, mert itt nincsenek szabályok. Végül lepontozták.

Task 5. http://www.avvl.com.br/mm/uploaded_images/File/COMPETIOES%20ARQUIVOS/task_result_2010-03-18.html

overall 5 nap utan: http://www.avvl.com.br/mm/uploaded_images/File/COMPETIOES%20ARQUIVOS/comp_result%281%29.html

Még van két nap. Nemigen lehet mit csinálni, nem túl sok döntéshelyzet van. A gyenge idõ miatt hiába a nagyobb teljesítémyû ernyõ, mikor betalálnuk a darabos 0.5 be , és kikeresgéljük a magot, addigra a dhv2 -esek is megérkeznek.

 

Este lett egy összeállás, de nem esett itt a városban.

Sokan nyomják versenycájggal, de azért van pár U spor, meg Avax XC2 is. A legjobb serial ernyõ jelenleg a 13. Amin egy nem túl tapasztalt pilóta repül. (wprs 1800) Elég jól mutatja, hogy nem kell ahhoz okvetlen versenyernyõ, hogy valaki eredményesen tolhassa nemzetközi versenyen.

Van még két nap, megint elég nedvesnek néz ki. Este 10 kor még ki akartunk menni inni egy sört. 8 kor ledõltem, hogy pihenek egyet 10 ig. Ebbõl az lett hogy reggel 6 kor ébredtem.

 

TASK 6

Nagyon rosszul nézett ki reggel. Alacson alap, zárt felhõzet, felfelemenet csepergõ esõ. A starthelyen is esett még pár csepp. A rendezõk húzták nyúzták az idõt. Várni kellett, mert az 1200 méteres alap mellett ha még termikek sincsennek, akkor nem lehet eredményes taskot csinálni. Elég kérdéses volt hogy mi lesz ebbõl..

 

A kusrzuson felhõ alig, felül cirrusz. Aztán mikor a pylont vártuk szépen beindult az idõ. Elsõnek csináltam meg a pylont. Majd elsõnek találtam meg a töredezett szokásos gyenge liftet, ahol megint csak összejött a teljes boly. Vértes jól elkapta, mert valhogy ráemelkedett mindenkire és el is indult. A fordulópontig brutál vezetett végig, Mi meg a bollyal toltuk utána. Volt pár erõsebb mag. Volt ami még 2.5 is volt egész körön. Érdemes volt tehát keresgélni mert ki lehetett csípni. Igaz amint megtaláltunk valamit azonnal 40 pilóta rontott rá.

Kébõbb beszéltünk róla, hogy furcsa olog ez a gyenge töredezett idõ. Mivel nincsennek igazi magok, ezért össze-vissza kóvályog mindenki, nagyon egybenmarad a mezõny. Ezt fûszerezi még az alacsony felhõalap, ami tovább csökkenti a válalkozókedvet. Egy ilyen idõben egy tapasztalatlanabb pilóta is simán tud a bollyal menni, mert kevés olyan helyzet van, ahol egy jobb döntéssel elõnybe lehetne kerülni. Egy kissé erõsebb idõben egy tapasztaltabb pilóta megkeresi a legerõsebb magot és azon felteker. Ha kis szerencséje van, akkor ezt a magot a felhõ alatt 100-200 méterre találja meg a többiektõl, így mire azok rámozdulnak õ már 300 méterrel felettük van. De itt most nagyon nem ez megy. Megy a kóválygás, meg az összevissza tekergetés. Persze az elsõ 10 azért az mégis mindig ugyanaz, így nem állíthatom hogy ilyen idõben bárki könnyen nyer napot, akár tapasztalat nélkül is.

A fordulópont környéke gyengén adta, az eleje is lelassult. Mikor megcsináltuk a fordulópontot, már csak kb 500 méteren lehettünk. Valahogy utolértük Vértest, meg az egész bandát. Egyszerûen nem értem hogy ez hogy történt mert nekünk se adta túl jól. Visszafele már nem voltak erõs liftek, mivel becsúszott a cirrusz és szûrte a napot. Vértes én, meg még egy Boomerangos a kurzustól kissé jobbra indultunk, de a boly nem jött utánunk, hanem inkább az út fölött maradt sõt becsúszott a folyó felé a dombokra. Mi szépen haladtnuk, tekertük a gyengét ameddig adta. A másik bagázs picit gyorsabban ment de aztán becurrantak az út fölé és a bánya felett egerésztek. Én rájuk siklottam, szerencsére Peti talált egy egyes magot de a többiek már nem tudtak rájönni mert messze voltak. Vértes is megérkezett és szépen emelkedtünk. Ekkor gondoltam elõször arra, hogy kis szerencsével nyerhetjük is napot . Utána már erre gondoltam minden másodpercben. Már csak 6km-re voltunk, még ott is találtunk valami gyengét. Már csak egy pici magasság kellett volna, hogy rásikolhassunk az Ibituruna nyugati , napsütötte oldalára és ott szépen végigmenve beverjük a célba. Ekkorra már kb 7-en voltunk. (A cél a hegy túlsó felén volt a starhely alatt.). Sajnos nem adta a hiányzó 100 métert. Nekiindultunk ugyan, de nem volt elég magasság ahhoz, hogy használni tudjuk a hegyet. Szétszóródtunk és becurrantunk a dombok közé. Peti is , Vértes is, én is.

A felaadton 6-an repülték meg. Lehet még vagy 20 pilóta a cél elõtt 5-10 kilóméterrel. A többség megcsinálta a fordulópontot és visszafele szállt le valahol.

Nagy kár ezért a napért. Úgy érztem nem hibáztunk sehol. Egyszerûen így sikerült. Már csak egy nap van hátra. Vértes várhatóan marad a 4. Peti is valószínûleg valahol a az elsõ 10ben. Én talán elõrejövök a 12. helyre ha szerencsém van.

Losi a céltól kb 8km-re a bánya körül szállt le.

Nagyon furcsa, hogy a rendezõk akár naponta változtatjék a nominal time, meg nominal distance értékeket. Aki egy picit is érti, hogy mi a GAP pontotási rendszer lényege, az rögtön beláthatja, hogy semmi értelme a paraméterekt változtatni, mert teljesen tönkremegy tõle a napok értéke. Az egész GAP pontozás arra épül, hogy verseny elõtt meg kell határozni azokat a paramétereket, amelyek teljesülés esetén 1000 pontot érhet a nap. Vagyis kitalálják, hogy pl akkor 1000 pont egy nap, ha repültek min 30 kilómétert, legalább 1 órát voltak a levegõben és legalább a pilóták 20%-a célbaért. Ez az egész arra való, hogy ha versenyen belül nagyon különbözõ idõjárási viszonyok vannak és emiatt a feladatok minõsége különbözõ, akkor mégis össze lehet õket hasonlítani. Azt mindenki érzi, hogy ha egy napon 3 óra repüléssel van egy 70 km feladat , akkor az nem ugyanaz mintha zárt felhõzet alatt egy termikkel elsiklunk 12 kilómétert. Na ez az amit itt teljesen felrúgnak annak érdekében, hogy a gyenge napok is sok pontot adjanak, Igazából fogalmam sincsen hogy ez miért jó nekik. Vagy miért jó ez bárkinek. A vicc az, hogy elõg hasonlóak az idõjárási viszonyok , tehát tényleg nem kéne bántani azokat a GAP paramétereket..

 

TASK 7.

Bejavult. Teljesen korrekt idõ lett. A rendezõk valahogy nem vették a lapot, Igaz 15 kilóméterrel hosszabat írtak ki mint a leggagyibb napon. Kicsit sajnáltuk, mert egy igazán komoly task is simán belefért volna. Ehelyett írtak egy olyan feladatot, ami a starthely körül ide oda tiki taki. Ilyesmit inkább zivataros idõben szoktak kiírni, mikor azt akarják, hogy a teljes mezõnyt lehessen látni. Errõl itt szó se volt, inkább nem akartak a visszaszállítssal bajlódni, meg le szerették volna tudni az egészet. Ez maradéktalanul skerült.

Starhely - Antenna Alpercata - Híd a folyón , Salvation, aztán torre Embratel.

Már start után lehetett érezni, hogy itt most más idõ lesz. Erõs rántások, erõs liftek, meg kellett szokni, mert ilyemi itt nem volt az almúlt hét alatt. Vértes megrpóbált a pylon szélére kimenni (3km a hegy körül) és ott gondolta megvárni a startot, miíg a többiek a hegy körül tekertek. Ebbõl az lett hogy eléggé megsöllyedt és csak hosszú idõ alatt tudott újra pozicióba kerülni. . Szerencsére sok idõ volt még a pylonig. Mikor feltekert és újra együtt tekertünk pár kört, akkor úgy döntött, hogy megpróbálja újra. Megint besüllyedt, sõt elsiklott nyugat fele. Annyi idõ már nem volt pylonig, hogy innen még egyszer helyzetbe kerüljön így aztán jóval a mezõny után tudott csak elindulni.

Nekem az elején még jól ment. Az egyik felhõ alatt sikerült egy erõs magot találni és tenni benne 5 kört mire a többiek odaértek. A fordulópontra kb 4.-nek siklottam rá. Ekkor azonban kikapcsolt az agyam és elkezdtem koncepciótlanul hülyeségeket csinálni. Elõször direktben meg akartam csinálni a fordulópontot, ezért rásiklottam. Mikor már csak 500 méterre voltam a cilinder szélétõl észrevettem, hogy hogy egy erõs lift van a fordulópont mellett. Arra gondoltam ott inkább elõbb tekerek, utána megcsinálom. Tekertem benne pár kört, majd úgy gondoltam, hogy megcsinálom a fordulópontot, mert nem vágom merre sodor a szél, és nem lenne jó ha kitekerés után még visszafele kéne jönni. Besiklottam a cilinderbe. Indultam vissza az emelés felé, amikor láttam hogy az eleje elindul a fordulópont felé.Arra gondoltam, hogy biztos egyenesen akarnak menni a hídhoz, és nem fognak visszamenni a tuti lifthez. Újra megfordulam és velük is megcsináltam a fordulópontot velük is. Mikor visszaindultak az emelésbe, akkor tudatosult bennem, hogy teljesen elcsesztem az egészet. A tesze-tosza sikolgatásaimmal. A 4. helyrõl azonnal lettem kb 30. Itt sikerült elveszteni az élbolyt.

Szerencsére sikerült pár erõsebbet kifogni és a második bolyhoz csapódtal, ahol Losi és Peti is tolta. Elég jól haladtunk az Ibituruna felé. Sajnos a hegy elõtt kissé megsüllyedtam, és késõnn vettem észre hogy mögöttem tekerni kezdenek. Mire megfordultam és alájuk értem , már nem volt ott semmi. Keresgélnem kellett, közben az egész boly otthagyott. Szánalmas. Itt vesztettem el a második bolyt.

Nagy nehezen felemelkedtem, de nem volt türelmem a 2 méterben menni felhõalapig, csak éppen annyit hogy a starthely szikláit elérjem. Itt persze elkezdett rángatni felfelé de nem áltam meg, végigtoltam az Ibituruna oldalán és a híd elõtt a gerinc végén sikerült egy 4-5 m/s lifttel felhõalpra jutni. Innen már nem votl nagy történet a feladat. Kisiklottam a hídra, majd vissza a hegyre, a lejtõban végig vissza a starthelyre. Ott köröztem párat és megcsináltam az utolsó fordulópontot aztán vissza a starhely alá a célba. Kb 20 biztos beértek elõttem. Nem akaroma taskot kutyázni, de amikor látszik hogy a mezõny eleje elég magas színvonalú, akkor egy nagyobb kihívást jelentõ feladatban kellene godolkodni. Ennek a taksnak az utolsó 15 kilómétere (egy negyede!) elég igénytelen volt, menni kellet ahol minden emelt.

Fél három körül szálltam le. Ez elégg mutatja, hogy a feladata túl rövidre sikeredett. Versenyek egyszerûen nem lehet cél, hogy szinte a teljes mezõny a célban legyen fél 3 kor. Kár ezért a napért. Simán belefért volna egy 80-90 km task.

Task 7 eredmény

Végeredmény

 

A verseny összességében sikeresnek mondható. Hét napból hét task, igaz egy a levegõben megállítva egy óra repülés után. Kijelenthetem, hogy jól szerepeltünk Vértes , nagyon jól tolta végi, kár az utolsó két napért, fõleg mikor együtt rohadtnuk le a cél elõtt 5 kilóméterrel. Peti is hozta a folyamatos jó teljesítményt, neki is a task 6 tett be, Nekem is betett a Task 6 , de nem annyira, mert korábban már sikerült egy 200 pontos napot összehozni a start utáni lecurranással. Losi is igyekezett, neki is betett egy korai lerohadás. Sajnos az 1200 méteres felhõalap magában hordozza a gyors leszállás esélyét szinte minden pillanatban.

A rendezõk se vétettek nagy hibát. Átlagos rendezés volt. Hiányosságként emelném ki a Local Regulation dokumentum hiányát, a GAP konstansok változtatgatását, egyéb kisebb szabálygumizásokat (pl mikor érvényes egy stoppolt task). A buló hiányát a célban, meg hogy a célban térdig ért a gaz. Illetve a task kitûzõ bizottság teljes mellõzésést, ami miatt gyengébb feladatok voltak, mint amit a mezõny igényelt volna.

Nem bántuk meg hogy eljöttünk újra, de ha lenne más verseny az év ezen idõszakában, akkor valószínûleg egy darabig nem jövök ide. Budapesttõl rohadt mesze van, 2 nap az utazás a verseny végén meg 2 nap az út haza. Ha sikerül jó idõt kifogni, akkor lehet nagyon jó verseny, de azért jó eséllyel bele lehet hajolni egy olyan hétbe, hogy a 3 -mas lifteknek már elõre köszönni kell, mert általában csak egyeseket tekerget az ember 1300-ig. Persze nem rossz dolog kimozdulni a télbõl, de ha lenne más lehetõség is, akkor azt is meg kell gondolni.

A versenyernyõ - szériaernyõn dillemmázóknak hagy hívjam fel a figyelmét arra, hogy szériacuccal ezen a versenyen egy nem túl tapasztalt (wprs 1800) pilóta 13 . lett.

Módosítás dátuma: 2010. március 26. péntek, 21:23  

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés


Az akkumulátorok szakértője

Hirdetés
A legnagyobb márkafüggetlen akkuimportőr. Elég ha a pénztárnál megemlíted hogy siklóernyős vagy, azonnal kapsz 10%-15% engedményt, a már amúgy is korrekt árakból.

Gradient

Köszönet Ondrej Dupalnak és a Gradient gyárnak, hogy rendszeresen a legújabb ernyőikkel repülhetek.
Hirdetés

MOTOROLAJ

Hirdetés
A legújabb technológiának köszönhetően , a lekopott fématomok, visszaépülnek a felületre.