Reggel zárt felhőzet volt, de aztán szépen kitisztult. Sőt egész nap kék volt az ég, felhők nélkül. Ma is nyugati szelet jósoltak, de alacsonyabb alappal. A feladat első része a gerincen volt, nem is nagyon lehetett starthely fölé tekerni. A feladat vége pedig át a Villatorró hágón, cél Avila.
A start után szépen türelmesen tekerésztem, sikerült a nagy tömeget elkerülni. Miután a 0. fordulópontot megcsináltuk és visszaértünk a Pylonhoz az élbolyban találtam magam. Elhatároztam, hogy nem okoskodok, szépen megpróbálok végigmenni és akkor talán beférek az első 20-ba. Eleinte sikerült is. Mikor a Villatorro hágót kb 5 kilométerre megközelítettük, akkor még az első 10-ben voltam. Ott aztán megint gondok lettek. Én a lefutó gerincen találtam magam a 20 kilométeres szélben. Többen bementek a völgy közepe felé, valakik meg bevállalták hogy a hágón átsodortaják magukat. Mivel elég lerohadós helyzetba kerültem, ezért türelmesen vártam, mikor jött egy lift, kitekertem, de csak annyira, hogy a Villatorro felé sikoljak, ahol a többiek már emelkedtek. Ott is emelkedtem kb 300 métert, ekkor az élboly kb 500 méterre volt előttem, bevállalták, hogy a hágó melletti hegyen alacsonyan sodortatjék magokat a cél felé. Odasiklottam, de engem sajnos már nem emelt, ezért kénytelen voltam megfordulni, és az erős szélben lépésben visszaevickélni. Ugyanúgy lejtőztem mint az előző napon, csak most a hágó innenső, de másik oldalán. Mivel nem adta, kénytelen voltam ugyanoda siklani, ahol előző nap lerohadtam. Szerencsém volt, most úgy jött a lift, ahogy vártam és ahogy tegnap is megérdemeltem volna. Rángatott, de sikerült felemelkedni. Innentől kezdve a 30 kilométeres hátszélben, turbulens emelésekben viszonylag gyorsan elértem a célig. Az utolsó liftből úgy száltam ki, hogy 12 es siklószám kellett a célhoz. Csakhogy az utolsó 10 kilóméteren gyakorlatilag végig emelkedtem ezért 2300 méteren értem be kb. 60. helyen. Vértes kb 30. lett (ő itt ír: sisakkamera.blogspot.com)
A mai napon volt 4 mentőernyő a célban meg kb 3 másik a feladat során.
Tanulságként levonaható, hogy ha még nagyos siet is az ember, nem az a baj ha néha egy-két gyengét teker, meg tökölődik, hanem az , amikor annyira nem gondolkodik előre, hogy meglássa, hogy a rossz döntés következtében majd visszafele kell majd jönnie, vagy lejtőszélben kell várnia. Nekem ma egyetlen ilyen benézésem volt. És az első 20 helyett a 60. hely körül értem be.
Hozzászólások
Úgyhogy csak toljátok és írjátok!
Hogy muzsikal az SR 11?,ha akad ido irjatsz rolla par sort hogy mi a kulombseg az sr 8 es e kozott.
Udv.Sarig Istvan
Ma volt időm és türelmem figyelni a néha idegtépően lassú livetracking-et. Peti leszopódását és a célba éréseteket is követtem, egyik szemem sírt a másik kettő nevetett :) Gratula, ebben az évi több-száz órát repülő és állandóan versenyekre járó mezőnyben a felébe lenni is szép eredmény, DE mindegyikőtöket az 1. 3-ba várok! :) Toljátok csutkán és abba ne hagyd az írást!!!
Üdv a többieket is!
Shalom
A hajrá kimaradt az előbbiből, úgyhogy hajrá! :)
ui: ugye nem én vagyok az első kommentelőd ma? ha nem, akkor miért nem látszik a többieké?
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.